Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
ben betegszabadságon volt. Az igazgatói teendők ellátásával a fenntartó ismételten Szever Pált bízta meg. 1933/34. tanév A tanévek egymást követő sorában minden év szinte egyforma és mégis teljesen különböző. 1 Azonos ritmusban bonyolódnak egymást követően az évek, ugyanaz a tananyag, a tantermek, a padok sem változnak, csak éppen a diákok lépnek egy osztálylyal feljebb, már aki. Nagyon nehéz különbséget tenni tanév és tanév között, utólag. Azonban akik átélték, azoknak minden év más volt. A leglátványosabb esemény (a visszaemlékező számára is), amikor egy több évtizede az iskolában tanító tanár megválik az intézettől, ha nyugalomba vonul. Az 1933/34. tanévben nem is egy, hanem két tanár távozott, ment nyugdíjba. Az iskolában 1898 óta tanító Szabó Lajosról így írt a krónikás: „Távozása nagy veszteséget jelent feltétlenül az intézetre nézve, melynek történetében neki jelentős szerepet adott a sors. Mikor 1908-ban 10 évi szolgálat után a bizalom az ő kezébe helyezte az iskola vezetését, szunnyadó nagy elgondolásainak ügyes és helyesen mérlegelő életre hívásával forduló pontra vitte a régi kis iskola ügyét. Belátta, hogy mint négyosztályú gimnázium a jövő fejlődését nem biztosíthatja magának iskolánk, ezért felismerve a kultúrpolitikai kedvező helyzetet, előállott a kifejlesztés merész gondolatával. Hogy a helyi szokások szerint értékes eszméje nem jutott Taigetos fokára, azt még csak nehezen megérti a mai nemzedék, de azt, hogy sikerült valóra válásáig elvezetni a gondolatot s kikerülni az elgáncsolás labirintusát, az valóban ma is csodálatot vált ki lelkünkből. Igaz székely gondolkodás, szívós kitartás, meg nem rettenő és mindent eltűrő bátorság kellett hozzá. Az elvetett és sudárba szökkent mustármag fájának lombosodását ő már jelre vonulva nézte, de mindig igaz és önzetlen örömmel. Sok nehéz helyzetet hárított el válságos és végleges napokban az iskolától és annak tanári karától. Hogy önfeláldozását nem kísérte mindig illő hála, ez már emberi sors. Egy azonban soha se hagyta el tanári pályáján: a tanítványainak rajongó szeretete. " A másik nyugalomba vonuló tanár az iskola első szak-testnevelője, Künsztler János volt: „A nm. VKM úr hasonlóképpen nyugalmazta 36 évi szolgálat után Künsztler Jánost, aki a testnevelési tanszéket töltötte be. Mint menekült Selmecbányái tanár - a világháborúban való tényleges részvétel után talált Aszódon alkalmazást, ahol előtte a testnevelést nem is tanították szakszerűen. Volt egy megválasztott tornatanára az iskolának 1914-ben, de hivatala megkezdése előtt elment a harcmezőre, s ott is maradt. Azután a kar tagjai maguk között elosztva vezették a testnevelést. Künsztler János működése alatt alakult meg felsőbb intézkedések szerint a ma is virágzó Sportkör, valamint bevezetést nyert a harmadik testnevelési óra. A vezetésére bízott ifjúsággal több kerületi és országos versenyen szép sikereket ért el. Jelentős részt vett a Petőfi-cserkészcsapat megalakulásában is. "
