Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
1934/35. Tulajdonképpen még az előző tanév történetéhez tartozik az a szomorú esemény, hogy 1934. július 14-én, 53 éves korában elhunyt az iskola igazgatója, Dr. Oravecz Ödön. 1 Az 1934/35. tanév évnyitó beszédét az új igazgató, Szever Pál így kezdte: ,, Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Szeretve tisztelt kartársaim! Kedves tanuló ifjúság! A Gondviselés útjai és céljai véges emberi értékükkel kifürkészhetetlenek. A múlt tanév végén, 1934. június 18-án Dr. Oravecz Ödön, intézetünk érdemdús igazgatója ezen a helyen olvasta fel magasan szárnyaló gondolatokban gazdag tanévzáró értekezését Bél Mátyásról. Nem egészen egy hónapra rá, július 16-án már a koporsója állott ugyanezen a helyen annak a tanférfiúnak, kinek nemcsak ez az iskola s annak ifjúsága, hanem általában a magyar közoktatás és nevelésügy oly sokat köszönhet. - Igen, kedves tanuló ifjúság, Dr. Oravecz Ödön, iskolánk kiváló igazgatója, nagytudományú és ékes tollú tanára, 1934. július 14-én este 8 órakor megszűnt élni. Meleg szíve kihűlt, nemesen gondolkodó s mindig alkotni vágyó lelke elhagyta porsátorát, hogy visszatérjen Teremtőjéhez. - Oly hirtelen bekövetkezett távozása gyászba borította ennek az iskolának felettes hatóságát, tanári testületét, ifjúságát, sőt gyászba borította mindazokat e község falain belül és kívül, akik csak egyszer is közelebbi érintkezésbe léptek a megboldogult rendkívüli és vonzó egyéniségével. " Dr. Oravecz Ödön azok közé a magyar hazafiak közé tartozott, akik nem élhették le életüket ott, ahol születtek, ahol fiatalságukat és felnőtt koruk egy részét leélték. Rozsnyón született, a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát, majd szűkebb hazájába, a Felvidékre tért vissza, ahol a besztercebányai algimnázium tanára, majd az időközben főgimnáziummá fejlesztett intézmény igazgatója lett. Tudós és írói ambíciói már korán megmutatkoztak, számos írása jelent meg különböző felvidéki lapokban. Aztán pályájának ez a szép, felfelé ívelő szakaszának egyszerre csak vége szakadt. A világháborút elvesztő Monarchiából kivált Csehország Magyarország északi részeit is magához csatolva új államot hozott létre Csehszlovákia néven, melyben nem volt helye olyan embernek, aki nem tett esküt az új hazára, aki továbbra is hangoztatta magyarságát; azoknak lakóhelyükről, szülőföldjükről, munkahelyükről menekülni kellett. Dr. Oravecz Ödön, a menekült tanár, több társával együtt Aszódon új hazára, új otthonra talált. A befogadó szeretetet ő áldozatos munkával, szolgáló evangéliumi lélekkel hálálta meg. Nagyszerű tanár és kiváló igazgató volt. Mindezek mellett író, költő, tudós és közéleti ember: „Dr. Oravecz Ödön akkor is a mi iskolánkért dolgozott, amikor még sokszor az éjszakát is nappallá téve egymás után írta szebbnél-szebb cikkeit összes egyházi lapjainkba, ifjúsági és tudományos folyóiratokba, amikor mint a Protestáns Tanügyi Szemle szerkesztő bizottságának tagja, mint a Rozsnyói Öreg Diákok Szövetségének alelnöke, mint az Ev. Tanáregyesület titkára megírván ékes iolléival ennek az Egyesületnek 25 éves történetét, mint a kerületi és egyetemes iskolai bizottságok referense és jegyzője valóban emberfeletti munkát végzett. Mikor néha figyelmeztetni próbáltuk, hogy a munkát sem szabad túlzásba vinni, Vergilius eme szavaival felelt: Tantae molis erat Románam condere gentem! Munka, küzdés, fáradság nélkül nem lehet alkotni semmit. "
