Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
és munkássága, ezt igazolja a magyar nemzet dicsőséges múltja és mai vergődése, mikor egyetlen reményünk és bizodalmunk az, hogy kulturáltságunk magasabb foka és nagyobb gazdagsága szerzi majd vissza országunk elveszített ezeréves határait. 3. Éppen ezért a jövő is arra kötelezi egyházunkat, hogy nagy súlyt helyezzen iskoláira. Mert nem hagyhatunk drágább kincset utódainkra, mint a tudás kincseit és az emelkedett gondolkodásnak és a másokért élni tudó jézusi léleknek evangéliumi törvényeit. Mert örökké igaz, amit a Példabeszédek írója mond: » Életnek fája ez azoknak, akik megragadják és akik megtartják, boldogok.« Rég elmúlt időkből, elfelejtett korokból, elveszett népekből nem maradt meg más, mint csak az, ami bennük szellemi érték volt. Semmi sem bizonyítja jobban, mint ez a valóság, hogy a tudás a földön az igaz kincs. Ezért teszem én most le örvendező és büszke evangéliumi lélekkel ennek az iskolának alapkövét. Leteszem a Szentháromság egy igaz istennek nevében azzal az. áldással, hogy legyen a fölemelkedő iskola mindenkor otthona az igaz vallásosságnak, a komoly tudományosságnak és az áldozatos hazaszeretetnek. " Az alapköbe helyezett okmányban röviden leírták az iskola történetét (ahogyan azt 1931-ben ismerték!), az új iskola építéstörténetét, majd a bányakerület, az iskolai nagyés kisbizottság, a megye, a járás, a község vezetőinek, végül pedig a tanári karnak a névsorát. A magyar Hiszekegy három sorával zárták az írást. Raffay püspök ünnepi beszéde és az alapkő letétele után a program szerint a testvér egyházak és a világi hatóságok és más hivatalos tényezők áldó és üdvözlő beszédei s kalapácsütései következtek volna, ám a zuhogó eső elmosta a felemelő ünnepség további részét. A sáros, csúszós domboldalról Jancsik Mihály tanár irányításával és a cserkészek segítségével, a bőrig ázott vendégeket csak nagy üggyel-bajjal sikerült levezetni az úton várakozó jármüvekhez, majd a Leánynevelő meleg dísztermébe kormányozni. Itt az Országos Evangélikus Tanáregyesület budapesti-aszódi osztálya tartott az eseményre való tekintettel felolvasó ülést, amelynek részeként Dr. Hittrich Ödön főigazgató mutatta be a Kracker-freskókat, majd pedig Dr. Szlávik Mátyás ny. főiskolai igazgató tartott kedves megemlékezést Csengey Gusztáv eperjesi éveiről. Ezt követően a vendégek közös ebéden vettek részt. Jelentős személyi változások is történtek a tanév folyamán. így írt erről a krónikás: ,, Fájdalmas mozzanata is volt a letűnt tanévnek a személyi ügyek terén. Búcsút vett tanári karunktól, hogy azért továbbra is velünk maradjon, Bolla Lajos c. igazgató kartársunk, 35 évi buzgó munkálkodás után nyugalomba vonulván. Az az emberöltő, mit ő Isten végzése szerint, iskolánk munkájának áldozott, az a tizenkét év, mit ő az iskola igazgatásában értékessé és feledhetetlenül maradandóvá tett, iskolánk történetének egy nagy fordulóját, egy megvcütó korszakát jelentette. Az anyagi kérdésekkel küzdő, az egész létében ingadozó iskola életében az ő idejövetele lesz a jegesedést pont. O az első, akinek nem átfutó állomás Petőfi iskolája, de magának a munkatér mellett itt otthont teremt, családot alapít. Igazgatóságának küzdelme évei megszerzik a létet biztosító állandó államsegélyt s a jövőért aggódó tanári lelkeket a nyugdíjintézetbe való felvétel kieszközlésével megmenti a post equitem sédet atra cura-tól. Érdemeit nemcsak azért nem feledjük, mert ma is örömmel látjuk magunk között, mellettünk és előttünk, de azért sem, mert érezzük, hogy iskolánk létéhez és tanári biztonságunk megteremtéséhez az ő fáradozása faragta az egyik leghatalmasabb biztosító alapkövet. A kegyes isteni végzet minden vonatkozásban sugározza be áldó fényével nyugalmának szép éveit, évtizedeit. " A másik változás inkább szenzáció, mintsem az élet természetes alakulása. Lemondott a helyi gimnáziumi bizottsági tisztségéről Micsinay Ernő. Kora még nem indokolta a válást, a leköszönést, cselekedetének legbelsőbb indítékait ma már nehéz kibogozni.
