Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
munkául. Öt esztendő szenvedése megtisztíthatta a magyar tanárleiket s bebizonyíthatta, hogy a helyzet gyökeres javítása csak önfeláldozó, a kötelesség szigoriian megvont határain tídmenő példátlanul lelkes munkával lehetséges. Erre a nehéz munkára hívom meg nevelő és tanító társaimat a magamra kötelességül rótt szent hitnek és bizalomnak a nevében. Akarjuk, hogy a középiskolában rend, fegyelem és igazságos szigorúsággal számon kért munka legyen; akarjuk, hogy az erkölcsi alap a lelkekben ismét megszilárduljon; az. egyéni önteltség frivolsága a szabadság köntösébe öltöztetett szabadosság és féktelenség, mint a komoly munka megölői: az iskolából kiirtassanak; akarjuk, hogy az iskola kedves, mindennapi dolgozó műhelye legyen olyan ifjúságnak, amely nem rendetlenkedik, hanem tanulni akar s részt vesz az iskola fegyelmének lelkiismeretes fenntartáséiban, igyekszik önmagát is fegyelmezve minden fizikai és szellemi képességét kifejleszteni; akarjuk, hogy e közös munkára vállalkozó tanár testület céljaiban és törekvéseiben egységessé váljék, az egyéni meggyőződés teljes tiszteletben tariassék, a testületi szellem egészséges, a tanári rend tisztessége érintetlen legyen; végül akarjuk, hogy az iskola igazán iskola legyen és ne szégyenkezzünk tanári mivoltunk miatt. Férfias lélekkel ígérem munkatársaimnak, hogy ehhez a munkához hűséges és kitartó társul szegődöm, lelkem egész hevületével, munkabírásom egész teljességével fogom őket támogatni minden törekvésükben, melynek az iskola jobbátétele a célja. Bizalmukat kérem, kartársi együttérzésükre szcunítok. Budapest, 1919. augusztus 14. Gaál Mózes tanker, főigazgató " A mai ízléshez kevésbé illeszkedő, kissé patetikus hangvételű, lelkesítő írás a kor gondolat és érzésvilágát tükrözi. S ami az egészben a legfigyelemre méltóbb, hogy az elkövetkező években, évtizedekben a magyarországi elemi és középiskolákat (az aszódit mindenképpen!) ez a hevület, ez a lelkesedés jellemezte. Ebben a tanévben több új tanár érkezett az iskolába. Vélten Armand rajz tanár, továbbá megindult a felvidéki menekült tanárok befogadása. Az első hullámban érkezett Dr. Oravecz Ödön, Kuszy Emil és Stibrányi Gyula. Rendeződött Ponyiczky Zoltánnak és Jancsik Mihálynak az ügye is. Az iskola még teli volt feszültséggel. A háború elvesztése, a forradalmak, a román megszállás, és az ennek nyomán még kialakulatlan, bizonytalan politikai-hatalmi helyzet az iskolában sem maradt hatástalanul. A tanulók között sok menekült besztercebányai és Selmecbányái diákot is találunk, akiknek a beilleszkedése sem lehetett könnyű. Mindenesetre számukra a kultuszkormányzat lehetővé tette a továbbtanulást, az érettségi letételét. A tanulók fegyelmi állapotát így jellemezték: ,, Bár a forradalmak időszakának romboló eredményei ifjúságunk lelkéből a valláserkölcsi és hazafias érzelmeket kiölni nem tudták, még sem hagyták azokat érintetlenül. " 2 A négy tagú tanári vizsgáló bizottság nem talált olyan diákot, akit a forradalmi időkben végrehajtott cselekedetei miatt az iskolából el kellett volna távolítani, így tehát a szorgalmas tanulásnak nem volt akadálya. Gondot inkább a GB és ezen keresztül az PMTd 82. 20. 11. Évkönyv 1919/20. 5.
