Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

A főgimnázium története (1912-1948)

iskola siralmas anyagi helyzete, a súlyos közellátási viszonyok (pl. szénhiány) jelentettek. Kiemelkedő eseménye a tanévnek D. D. Raffay Sándor püspök 1920. május 17-18-i kánoni látogatása. Minden tanárnak egy-egy óráját megtekintette, majd értékelte a testület munkáját. Gaál Mózes tankerületi főigazgató 1920. február 14-én, majd június 5-én látogatta meg az iskolát. Az érettségi vizsgálatok időpontja: írásbeli június 8-9-10-én, a Selmecbányái és besztercebányai menekült diákoknak július 1-2-3-án, a közös szóbeli vizsgát - Sárkány Béla főesperes és Wiesinger Károly elnöksége alatt - július 7-8-9-én tartották meg. A tanévet szeptember 16-án nyitották meg és június 26-án fejezték be. Békés évtizedek 1920/21. tanév Az év első eseményeként a tanári kar és a Gimnáziumi Bizottság egyhangúlag ismét Dr. Osváth Gedeont választotta meg hat évre igazgatónak. Az 1910-es évek tankerületi főigazgatói látogatások visszatérő bírálataként az intézeti elhelyezés szűkös voltát emelték ki. D. D. Raffay Sándor püspök kezdeményezésére a Leánynevelő keleti szárnyában annyi termet kaptak, hogy az I-IV. osztályokat ott helyezhették el. így a rajztermet ismét eredeti céljára használhatták. Mindezeket tapasztalva Gaál Mózes jelentésére a VKM 4074-1921. sz. rendeletével megadta az iskolának a végleges nyilvánossági jogot. Ez ugyan nem oldotta meg teljesen a gimnázium gondjait, viszont nem kellett évenként kérvényezni a működési engedélyt, megszűnt a jogi bizonytalanság. Ebben a tanévben a Selmecbányái menekült tanárok (Hamrák Béla, Künsztler János, majd később Szever Pál) befogadásával, és a Szarvasra távozó Dr. Ponyiczky Zoltán helyére érkező Dr. Varga Ferenccel kiegészült a 15 főből álló tantestület, amely kisebb változásokkal közel két évtizedik állt a Petőfi főgimnázium élén. Az 1920-as évek (az új iskola megnyitásáig) a főgimnázium történetének első „békés" évtizede, mely meghatározó volt a diákok, de Aszód nagyközség életében is. Az iskolában 1919-1927 között tanult a bagi turbinamalom tulajdonosának a fia, Nóvák Károly. Ö így emlékezett vissza aszódi diákéveire: „Aszód a húszas években - közigazgatásilag szólva - a maga ötezer főnyi evangélikus, katolikus, zsidó felekezetű magyar és tót nemzetiségű lakosságával, gimnciziumával, leánynevelő intézetével, országos vásáraival, gőzmalmával, számos kereskedésével, fejlett kisiparával, ipartestületével, vasúti csomópontjával, járási hivataléival ugyanúgy csupán nagyközségi státusszal rendelkezel, mint manapság. Holott város volt, egyéni arcéi, eleven kisváros, afféle Galga völgyi Athén. Szent város. Petőfi járt gimnáziumába 1835-38-ban. A fáktól nem látni az erdőt. Aszód a bentlakóknak nem mutatja meg magát. Aszódot csak Bagról lehet látni a maga egyedülálló szépségében és szellemi jelentőségében.