Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
A főgimnázium története (1912-1948)
Dr. Gréb, Haberehrn és Nagy Imre tanárokat semmiben nem találták vétkesnek. Karádi János ugyan részt vett a szociális tanfolyamon, de ebbeli részvételének indokait elfogadták és felmentették. Ponyiczky Zoltán is részt vett a szociális tanfolyamon, de húsvétkor szülővárosába, Szarvasra utazott. Ügyét előbb egyeztetik a szarvasi illetékes szervekkel és csak utána hoznak döntést. Hasonló megkereséssel éltek Jancsik Mihály pitvarosi tartózkodásáról. (Később mindkettőt felmentették, mivel semmi olyant nem tettek lakóhelyükön, amiért elítélhették volna őket.) Az augusztus 29-i GB ülés minisztériumi felszólításra döntést hozott a diákok Tanácsköztársaság alatti viselkedésének kivizsgálásáról, s e célból négy tanárból álló bizottságot állítottak fel. Fontos döntést hozó ülést tartott a GB szeptember 3-án. Ezen megjelent D. D. Raffay Sándor bányakerületi püspök is. Ekkor zárták le a fegyelmi ügyeket, melynek eredményeként Akácsos Andrást és Szabó Lajost állásából felfüggesztették. Akácsos később a forradalom alatti cselekedeteiért 2 évi börtönbüntetést szenvedett és többet nem tért vissza tanári állásába. Szabó Lajos egy éves bércsökkentéses felfüggesztést kapott büntetésül. Ebben az elmarasztalt nem nyugodott bele, perre ment, ám a polgári bíróság az egyházi törvénykezést nem bírálta felül. S amikor büntetésének letöltése után ismét munkára jelentkezett és a perköltség megtérítését kérte, természetesen a GB azt elutasította. A GB néhány tagja továbbra is fenntartotta elitélő véleményét a tantestülettel szemben, a szocialista pártba való belépésük miatt. Raffay püspök volt az, aki végtelen nagy toleranciával és megértéssel bírta rá a hajthatatlanokat a megértőbb magatartásra. Történelmi távlatban nézve a dolgokat, bizony nem voltak könnyű helyzetben az akkor élők. Egy vesztett háború és annak minden emberi nyomorúsága, az ország területe 2/3-ának, a magyar népesség 1/3-ának az elvesztése, ráadásul egy olyan uralmi rendszerben való megmaradás, mely a terror legvégsőbb eszközeit is gátlástalanul alkalmazta, az addigi elfogadott eszméket, a vallási meggyőződést sárba tiporta, és olyan elveket hirdetett, amelyek távol álltak a magyar lélektől. A bérből és fizetésből élők kiszolgáltatottsága és a mindenkori hatalomhoz való kényszerű alkalmazkodásának a történelemben oly sokszor megismétlődő eseményei ezek, melynek a megértéséhez bizony történelmi léptékű gondolkodás és nagy empátia kell. Erre mutatott példát 1919. szeptember 3-án Raffay püspök. 1919/1920. tanév A tanév megkezdése előtt a tankerületi főigazgatóság élére visszakerült Gál Mózes első ténykedéseként minden iskolához körlevelet bocsájtott ki, melynek kísérő levelében a következőket írta az igazgatóknak: olvassa vagy olvastassa fel a mellékelt intelmet a vezetése alatt álló intézet növendékei előtt a tantestület jelenlétében. " „A tankerület vezetését a Vallás és Közoktatási Minisztérium rendelete értelmében újra átvettem. Áldatlan zűrzavar, anyagi és erkölcsi romot, pusztulást látunk mindenütt, de legtöbbet, legmélyebbre hatót az iskola belső világában. E romok eltakarítása, a pusztulás orvoslása vár ránk nehéz
