Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)

Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)

E szerződés megkötésével az algimnázium helyzete teljesen megszilárdult. Az eddigi kétkedők is egyre nagyobb bizalommal viseltettek az intézménnyel szemben. Nagy feltűnést és egyben elismerést jelentett, amikor Deutsch Fülöp aszódi izraelita kereskedő végrendeletében 400 koronát hagyott az iskolára. Pénzügyileg annyira jól álltak, hogy 1902-ben b. Podmaniczky Ilona leszármazóitól megvásárolták a vásárjognak még a családnál maradt 1/4 részét 6800 koronáért (mely összegből az eladók 400 koronát elengedtek!), és így a vásárok teljes bevétele az iskola pénztárába folyt. Az évi bérlet ezekben az években elérte a 2000 koronát, mivel 1904-ben Aszód nagyközség megkapta a negyedik országos vásár (József nap utáni hét péntekén) megtartásának a jogát. Ugyanebben az évben a rendes tanárokat rangfokozatba (kissé gúnyosan „szamárlétrának" is nevezték ezt a renszert) tették. Most már az aszódi tanári állás sem volt megvetendő, sőt éppenséggel megtisztelő. Ilyen viszonyok és körülmények mellett az iskola életének színvonala is folyamatosan emelkedett.

1 Az algimnázium - háttérben a rajzterem Az iskola belső életére természetesen kihatott a bizonytalanság. Különösen azt sínylette meg, hogy az 1880-as évek közepétől - az állandó tantestület felbomlását követően - a tanárok szinte évenként váltogatták egymást. Amíg pl. az 1884/1885. tanévben mind a négy tanár (Micsinay, Sramkó, Csengey, Sárkány) okleveles tanár volt, addig 1886 után - az öt tanár közül nem egyszer - csak az igazgató rendelkezett tanári diplomával. Bár az évkönyvekből a zavarmentes oktatás tükröződik, azért aki valaha is tagja volt egy tantestületnek az tudja, hogy milyen káros a nevelő—képzőoktató munkában az évenkénti tanárváltás. Mindazonáltal a GB is nagyon vigyázott a színvonal megőrzésére, hiszen az iskola jó híre biztosíthatta csak a diákok és szülők érdeklődését. Ezért megkövetelték, hogy minden jó kezdeményezés (pl. önképzőkör) folytatódjék, ösztöndíjak szervezésével, alapításával igyekeztek a tanulói ambíciót serkenteni. ' PMTd 88.15.18. különböző jkv. alapján