Asztalos István szerk.: Az aszódi evangélikus középiskola története 1728–1948 (Múzeumi Füzetek (Aszód) 52. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003)
Az aszódi latin iskola és az algimnázium története (1728-1912)
Sajnos az esperesség ekkor még nem nyilatkozott, mindazonáltal Royko Lajos javaslatára elhatározták, hogy egy új tantervet dolgoznak ki a nagyobb iskola számára. Az 1858-es év elején azon fáradoztak az egyház iskolát megmenteni akaró tagjai, hogy az intézmény fenntartására pénzt szerezzenek. Ennek érdekében mindenekelőtt megkeresték báró Podmaniczky III. Jánost (Rákoskeresztúron élt) és báró Podmaniczky Lajost, hogy a náluk kölcsönben lévő egyházi pénzeket, azok kamatait fizessék vissza. Egyébként is „...e pénz elosztásában saját teremtményére, helybeli oskolánkra is kegyesen szemet vetni szíveskedjék..." - írták kissé indulatosan a pénzügyi gondokkal küzdő báróknak." Aztán az Aszód városi Kisdedóvó Társulat tőkéjének egy részét (1/3) is megszerezte Royko Lajos, mivel az óvodát felállítani ekkor még nem tudták. Mindenesetre ezekben az években roppant nehéz helyzetben volt az evangélikus egyház. Jelentősen csökkent a hívek száma (általában Aszód lakossága, több ház üresen állt!), így kevesebb lett a bevétel. 3 Néhány éve meg kellett újítani a templomot, és természetesen a két iskolát is fenntartották. Nehéz helyzetében külső segítséget senkitől sem remélhetett. Ugyanekkor a fő terheket már nem kizárólag a szlovák anyanyelvű paraszti lakosság viselte, hanem ebben jelentős részt vállaltak az iparosok és kereskedők, valamint az átlaghoz képest nagyobb számú értelmiségi gyülekezeti tagok is. Ezért is kérte Jenes Vilmos mérnök, hogy havonta egy alkalommal legyen magyar nyelvű igehirdetés a templomban. Ez viszont feszültséget eredményezett, mivel a szlovák nyelvű többség ragaszkodott az eddigi gyakorlathoz. 4 Ilyen állapotok mellett egyre kilátástalanabb lett a nagyobb iskola helyzete, végül kénytelenek voltak belátni „...gimnaziális iskola helyett miután az többé hasonló állapotban fenn nem állhat, felső elemi fiúiskola alakíttassék." 5 Az 1860/61. és az 1861/62. tanévekben pedig még leánynövendékek is tanultak az iskolában, a „gimnaziális" oktatás tehát három évig szünetelt Aszódon. Az iskola végleges felszámolásába azonban nem nyugodtak bele a város és az egyház vezetői. Az iskola újjászervezésére, az iskolai terv kidolgozására választmányt hoztak létre Mikulás pap vezetésével. 6 Tagok: Royko Lajos, Miklóssy János, Micsinay Endre, Lacsni András, Troisch Ernő. Az elnök tevékenységében sok köszönet nem volt, ugyanis Mikulás egészen mással volt elfoglalva. Ekkor az evangélikus egyházat az egész országban az 1859. szeptember 11-én kihirdetett rendelet foglalkoztatta. Mikulás azok táborába tartozott, akik az önkényuralomnak hajlandók voltak behódolni, a csábító pátensnek elfogadására buzdította híveit. Ugyanakkor a felügyelő báró Podmaniczky Ármin éppen az ellenkezőjére serkentette Luther követőit s végül is ők győztek, vagyis hazánk evangélikusai nem alkudtak meg I. Ferenc Józseffel (226 gyülekezet 306000 tagja igennel, ám 345 egyház 543000 hívővel nemmel szavazott!). Az iskolaszervező bizottság létrehozása jelezte a szándékot, mely szerint Aszód sohasem mondott le a középiskolájáról. Az első bíztató jel az újrakezdésben 1862-ben történt, amikor Miklóssy javasolta a presbitériumnak, hogy a kedvező bei- és ' AEEI Protocollum - 1857. okt. 24. jkv. 2 Uo. - 1858. jan. 27. jkv. 1 Uo. - 1859. jan. 1. jkv. 4 Uo. 5 Uo. - 1859. okt. 4. jkv. 6 Uo. - 1860. szept. 3. jkv.
