Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)

amely Aba-Novák Vilmos cirkusz-képein a kort is szimbolizálva megjelenik, Paizs Goebel számára talán épp fogyatékosságai folytán mint belülről átélt, személyes valóság mutatkozott meg. Aba-Nováknál - mint B. Supka Magdolna írja - az önmaszk szerepe a festő személyes, gondolkodó jelenlétének érzékeltetése",

128 ugyanakkor Paizs Goebel mintha nem tudná ezt az álarcot levetni. Az álarc, a maszk olyannyira mindent kifigurázó alakjának sajátja, hogy nem tud szabadulni tőle." Mi mindannyian az élet figurinjei, bábucskái vagyunk"

129 -, úgy tűnik, Aba-Novák mellett Paizs Goebel számára ez méginkább személyes tapasztalat. A bábu, a maszk éppúgy mint a Paizs Goebel Művészet c. képén megjelenő torzó és szoborfej a metafizikus festészet jellegzetes motívumai közé tartozik. Közvetlen hatásról nemigen beszélhetünk, mégis Paizs Goebel művei közül ez a festmény áll legközelebb Giorgio De Chirico képi világához. "Gyakran töprengtem azon a furcsa jelenségen, hogy az ember hiányzik a metafizikus látványból. Minden mély műalkotásban két magány rejtőzik: az egyik, amit plasztikai magánynak lehetne nevezni ... a második magány lehetne a jelképek magánya, elsődlegesen metafizikus magány, amely számára eleve kizárt a vizuális vagy lelki nevelés minden logikus lehetősége"- írja De Chirico.

130 Hogyanjutott Paizs Goebel e gyakran bizarr képzettársításokra építő, rejtélyes logikájú festői nyelv közelébe? Az indíttatás , befelé forduló, melankóliára hajlamos, ugyanakkor a szimbolikus képi világra fogékony alkat és a 30-as évek elején adott körülmények: a jobbára a szentendrei művésztelep szűrőjén keresztül érkező festői hatások mellett a művésztelepen belüli egyre erősödő magány- és elszigeteltség érzése alapvetően kétféle út bejárására késztette a festőt. Míg az expresszív erejű dzsungelképek a belső indulati tartalmak hordozói, addig a festő és modell képtípusra fölfűzhető, gyakran a metafizikus festészet kelléktárával élő művek a külvilág és az én valamilyen módon mindig megkérdőjelezhető viszonyát térképezik föl. A kétféle megközelítés természetszerűleg egymásba ágyazódik, ezt a szinte minden képen feltűnő szimbolikus állatalakok jelzik leginkább. A Művészet c. festményen amellett, hogy antikvitást idéző, félbe vágott motívumaival valóban közel kerül De Chirico képi világához, a torzó és a szoborfej közt zajló néma dialógus kereszttüzében egy a metafizikus festészettől teljesen idegen megoldású, goebeli elevenségű csendélet jelenik meg. A gyümölcsöstál és a rovart üldöző madár a szoborfej és a torzó ellenpontjaként, mint a kép a képben, különös hangsúlyt kap. A metafizikus környezetben megjelenő csendélet realitásértéke túlmutat önmagán, az antik anekdota nyomán elkészült kép a művészet szimbolikus erejét példázza. Lábas tálban gyümölcsök és egy hosszú nyakú vázában liliomszerű virágok láthatók azon az 1934ből származó képen is,

131 amely Paizs Goebel metafizikus ihletettségű műveinek záróakkordjaként értelmezhető. A misztikus fényben fürdő csendélet uralja a képteret, a háttér sötét tűzfalai közt egy keskeny, sikátorszerű szorosban apró, háttal álló kalapos női figura tűnik föl. Az impozáns csendélet Mund Hugó szimbolikus erejű, tájba helyezett csendéletével

132 rokonítható. Az apró jelzésszerű, magányos alak Paizs Goebel a korszakban készült festményeinek jellegzetes motívuma. A csendélet mellett eltörpülő, törékeny test a kései művek pálcikafiguráit előlegzi. A nyomasztó tér szinte bekebelezi az embert. Paizs Goebel 1930-as évek első felében készült a metafizikus festészetet idéző alkotásai leginkább különös térszerkesztésük kapcsán állíthatók párhuzamba a szentendrei művésztelepen ill. annak környezetében dolgozó néhány festő munkájával. A furcsán, szűkre záródó terek, sikátorok, lépcsők ábrázolásának egyik ihletője minden bizonnyal maga a város, Szentendre. Ugyanakkor a metafizikus festészet nyomasztó térképzése is hasonló elemekből építkezik. "Vannak olyanok - írja De Chirico -, akik nem ismerik a vonalaktól és sarkoktól való félelmet... De mi, akik ismerjük a metafizikus ábécé jeleit tudjuk, milyen örömöket és fájdalmakat zár be egy porticus, egy utca sarka vagy pedig egy szoba, egy asztalnak a felülete vagy egy doboznak a széle."

133 Szentendrén elsősorban a már említett festők; Rozgonyi László, Freytag Zoltán, Heintz Henrik néhány művén

134 jelenik meg Paizs Goebeléhez ha-