Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)
vábbél Paizs Goebel festményein. Az őserdő mint önálló téma Paizs Goebel verseiben nem jelenik meg, csak mint hasonlat, vagy metafora, többnyire a női test szimbolikus képeként találkozhatunk olyan megfogalmazással, mint például "az illatok szűz vadonja", vagy "mint tigris felfalná kölykét". Az irodalmi vonatkozásoktól eltekintve 73 a dzsungelképek egyik jellegzetes motívuma - a kígyó egy különös, személyes élménnyel is kapcsolatba hozható. Erről Onódi Béla számol be a következőképpen: "Egy hátborzongató, érdekes kirándulást is megemlítek, amelyet a nagybányai Kereszthegy igen távoli zugába tettünk Paizs Goebel Jenővel [1918 nyarán - V.A.].Olyan messzire jutottunk, hogy ránk esteledett. Ennek a hegynek a gerincén - visszatérőben - egy szűk ösvényen kellett áthaladnunk, melynek az egyik oldalát meredek hegyoldal, a másikat pedig sűrű bozót szegélyezte. Ezen az erdei ösvényen a hold fényétől megvilágítva kígyók százai hemzsegtek. Kikerülni nem tudtuk őket, s így kénytelenek voltunk köztük és rajtuk keresztül továbbjutni. Nyilván erdei siklók násza lehetett, mivel baj nélkül hagyhattuk el ezt a szakaszt." 74 Ezt a történetet Kántor Andor visszaemlékezése egészíti ki. A szentendrei müvésztelepen Goebel "sokat mesélt barbizoni tartózkodásáról: egyik párizsi barátja meglátogatta őt és autókázni vitte a barbizoni erdőbe, melynek útjait keresztülkasul járták. A végén már úgy festett a történet, hogy a fák között cikázva rohantak és a barátságos barbizoni erdő egy Amazonas melletti őserdővé vált..." - s amint Kántor folytatja - Paizs Goebel csodálatos állatokat, színes madarakat és bámulatos virágokat láttatott velünk." 75 A festő tágabb környezetében Haranghy Jenő 76 az a művész, akinek a nevét többek közt azok a kitűnő állatkép-sorozatok tették közismertté, amelyeket Kipling A dzsungel könyvének vagy La Fontaine meséinek illusztrálására készített. Az utóbbi kötet díszkiadása 1929-ben jelent meg. Haranghy állatrajz-ismereteit az állatkerten kívül a Krone Cirkusz egzotikus állatait rajzolva gyarapította. 77 Munkáiban a fantasztikus rajzi tudás szecessziós vonalvezetéssel párosult. Paizs Goebel az állatkerti stúdiumok mellett főként az egykötetes Brehm kiadásra támaszkodott. 78 A könyv szemléletes leírásai és képi anyaga nagy segítségére voltak, éppúgy fölhasználta, és saját festői nyelvére írta át ezeket, mint H. Rousseau annak idején a korabeli fotókat. Paizs Goebel ismerte és szerette a "vámos" Rousseau képeit. Az őserdő ábrázolása mindkettőjük részéről egyfajta képzeletbeli szecesszió. Rousseau őserdejében azonban fegyelmezett rend uralkodik. Az óriási méretű növények szabályos rétegződésű levélfüggönyei közt egy-egy szépen rendezett, ámde véres jelenet vonja magára a figyelmet. Zsákmányát marcangoló oroszlán, vadállatokkal küzdő ember jelenik meg a dzsungel mélyén. Többnyire esetlen a beállítás - mint a fényképészet hőskorában a tekintetek mereven a lencsére, ill. a nézőre fixálódnak. Naiv, meseszerű báj, s ugyanakkor valamiféle misztikus időtlenség lengi be ezeket a képeket. Paizs Goebel dzsungelképein nincs színpadszerű távlat, a festmény közelkép. Az Őserdőben c. alkotás 79 támadó tigrise három antilopot riaszt meg a vízparton. A szétugró állatok kecses vonalú, törékeny testét a keret drasztikusan vágja ketté. Ez a figurát nem kímélő, a motívumot átmetsző komponálás a korszak jellegzetes goebeli vonása, a Műteremben c. festményen is megfigyelhető. A dzsungelképeken a főjelenetet epizodikus melléktémák egészítik ki. A szőnyegszerűen részletező képfelületen a figyelem szétszóródik. Mint a vízből ki leskelő krokodilfej körül az egyre táguló vízgyűrűk -, árad a képből a nyugtalanság. Az átmeneti időszaknak még egy képtípusa érdemel említést. A Tópart stéggel címen publikált mű 80 a fenn említett összetettebb kompozíciókkal szemben, motívumait tekintve szinte eszköztelen. A festői problematika középpontjában itt, úgy tűnik, a szín/fénytörések iránti érdeklődés áll, mely összekötő kapcsot jelenthet az 1927-ből származó Eső után c. 81 és a később készült tópartot, naplementét, felhős eget ábrázoló tájképek, valamint a mélyvízi világot bemutató festmények között. A korabeli katalógusok alapján megállapítható, Paizs Goebel számos hasonló témájú képet készített, ma azonban alig néhányukat ismerjük. 82 így műtárgyanyag hiányában bővebb elemzésre nem vállalkozhatunk. A téma érdekes párhuzamaként említhető Paizs Goebel 1929-ben írt versének részlete:
