Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)

ban pedig a két festő mintha egymásról készítene portrétanulmányt, meglepő hasonlatossággal - kalapban, felöltőben, szinte azonos kéztartással és háttérrel - jelenik meg Czimra és Goebel egy-egy önarcképen.

35 Paizs Goebel életművét végigkísérik önarcképei. A korszak jelentős olajfestménye az a Kettős portré, amely Varga Albert festőtársával ábrázolja a művészt.

36 A fennmaradt levelek közül kettőben is olvashatunk e műről. 1924-ben Barbizonban kelt levelében így ír Goebel: "Most fogok festeni én egy nagy vászonra önarcképet, Varga Berci is rajta lesz.". Egy évszám nélküli (valószínűleg 1925) augusztus 7-én kelt, bátyjához intézett levelében, melyet másolatból ismerünk, az alábbi sorok állnak: "E képek csupán vázlatok ... Arra kérlek, hogy ... az önportrét és a napsugaras tájképet ne add el, mert tudva, hogy kiállítást akarok csinálni, ezekre szükségem volna." A levélmásolat következő oldalán két apró skicc látható, az egyik a ma ismeretes Kettős portré vázlata, a másik egy azonosíthatatlan tájkép. "Ezeket a képeket ne add el lehetőleg. Ha netán ezeket sikerülne csupán eladni, úgy kérlek, kössed ki az illetőkkel, hogy kiállításomra jogom legyen őket kölcsön kérni." - olvashatjuk a képek alatt.

37 A fentiekből kitűnik, hogy Goebel 1924-ben egy nagyméretű vászonképet szándékozott festeni, amit pedig ma ismerünk az egy kisméretű kartondeklire festett kép, mely esetleg csak kiemelt részlete a nagyobb műnek. Mindenesetre akár elkészült a vászonkép, akár nem, a jelenleg ismert, nagy érzékenységgel megfestett Kettős arckép nem a vázlat benyomását kelti. Témáját tekintve nem társtalan a korszakban. Itt ismét elsősorban Szőnyi kétalakos önarcképeire gondolhatunk. A formai megoldás azonban, úgy tűnik, eltér a kortárs kompozícióktól, és egy egészen korai párhuzam megvonására nyújt lehetőséget. Az intim hangulatot sugárzó, kisméretű Kettős portré Hans von Marées Önarckép Lenbach festőművésszel című, 1863-ban készült művével mutat erős rokonságot. E kép viszonylag nagy méretű reprodukciója hátoldalán Goebel Jenő Paris 925 jelzéssel ma is a hagyatékban található. A már említett képes levelezőlapok mellett 19 db ilyen nagyobb méretű, a hátoldalon egy kivételével minden esetben a fent jelzett szignóval ellátott reprodukció található a dokumentumok között.

38 Valószínűleg nem véletlen, hogy épp Hans von Marées műve jelenik meg az egyébként XV-XVII. sz-i mesterek alkotásai között. Úgy tűnik, újból elsősorban Szőnyire kell hivatkoznunk, kinek "1921-ben ausztriai és németországi tanulmányútja nem a modern művészet tanulmányozását tűzte ki célul, hanem a múzeumok művészetével való találkozást. Több régi mester neve is fellelhető későbbi írásaiban, de a szakirodalom alapján úgy véljük, döntő volt ekkor számára az id. Pieter Brueghel, Rembrandt és Hans von Marées műveivel való alapos megismerkedés." - írja Szabó Júlia.

39 Goebel kis reprodukció-gyűjteményében mindhárom említett név előfordul. Marées a múlt század második felében festett Aranykor, Életkorok c. sokalakos, jobbára aktokat ábrázoló képei W. Hofmann megfogalmazásával élve "emberiségképek". A természet és az ember, a művészet és az élet létbe ágyazott egységét jelenítik meg. Marées emberei... a bizalomteljes ráhagyatkozás csendjébe merülnek, "érlelődnek".

40 Az árkádiai téma mellett az arckép, az önarckép is jelentős szerephez jut az életműben. Hans von Marées nagyhatású újklasszicizmusa aktuálisnak tűnhetett ezidőtájt,

41 Goebel figyelmét sem kerülte el. A Kettős portré esetében Goebel még Maréesnál is szűkebbre fogja a képteret. Kalapos, félre tekintő önarcképe mögött Varga Albert arca félárnyékban látható. A fiatal Marées félig barátjának háta mögé bújva festette meg önmagát. A hátsó figura mindkét képen szemből ábrázolva, de részben az elsőtől takarva, fedetlen fővel jelenik meg. A tekintetek homályba vesznek, ill. elkerülik a nézőt. Marées képén Lenbach szemüvegének tükröződő, opálos fénye zavarbaejtő, a vakság benyomását kelti. A látó és a vak" szem a megvilágított és az árnyékban maradó arc(fél) egymás pandanja. Marées kettős képmását W. Hofmann a művészbarátokat ábrázoló jellegzetes 19. sz-i művek sorát elemezve az egyik legtalányosabb múlandóság-képnek, nevezi. "A kép nem a halálról beszél, hanem tulajdonképpen a veszélyeztetettségről, a bizonytalanságról. Semmiféle halálszimbólum - a tisztánlátás és a vakság közötti derengés világa ez ..."

42 Goebel az eredetileg