Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő (1896–1944) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1996)
frontális beállítást kicsit elforgatja. Képe aszimmetriára és erős fény-árnyék kontrasztra épül, ugyanakkor az egymás felé hajló-forduló arcok fényháromszögében a kompozíció mégis nyugvópontra jut. A két arc figyelme valamely, a kép terén kívül eső tárgyra koncentrálódik. Marées alkotásával szemben és szinte Paizs Goebeltől is szokatlan módon ez a kis festmény mozgalmas, képkivágatszerű kompozíciója ellenére mondhatni időtlen nyugalmat sugároz. A látvány szerint egymásnak támaszkodó két homlok, a közös élmény adta figyelem a pillanatnak azt a szemlélődő állapotszerűségét sugallja, amely máskülönben Marées árkádiai kompozícióinak sajátja. Különös, ahogy a két életmű ezekben az önarcképekben mintegy önmaga ellentétes oldalát is felmutatva megnyilatkozik. Marées képének feltűnése Goebel érdeklődési körében más szempontból is figyelemreméltó. Hans von Marées hasonlót vállalt Németországban, mint Cézanne Franciaországban. Művészetük összegezte a 19. sz. nagy képi gondolatköreit, festői kérdéseit, és főként Cézanne-nak adatott meg a lehetőség, hogy összegző látásmódja egyúttal a 20. sz-i művészet kiindulópontjául váljon. 43 A cézanne-i szilárd tektonikájú képszerkezet, a Fürdőzők klasszikus tér- és formaképzése Szőnyi, Goebel és nemzedéktársai számára meghatározó élményt jelentett. Úgy tűnik azonban, hogy a szín, mely Cézanne-nál a kép alapvető építőeleme, Goebelnél mindenképp, de Szőnyinél és követőinél is csak később szabadult meg földszagú, kissé nehézkes kötöttségei alól. A fény Goebelnél e korai korszakában mindig kívülről jön, érintése növeli a plaszticitást, tónuskülönbségeket teremt, de csak idővel alakul át színné. Marées és Cézanne nevei, a felvetődő témák jelzik, hogy az a festői gondolatkör, amely a húszas évek első felének fiatal nemzedékét foglalkoztatja, milyen mélyen gyökérzik a 19. sz. művészetében. Goebel 1925 decemberének végén tér haza Budapestre. Párizsi munkásságát elismerendő nem sokkal hazautazása előtt felkeresi műtermében a barbizoni művészek társaságának elnöke és átadja a társaság tagsági igazolványát. 44 A franciaországi tanulmányutat követően két hónapot sem tölt itthon, 1926 februárjában Nagybányára utazik. 45 Február 19-én már Nagybányáról írja e sorokat:" Kedves Bátya! Szerencsésen megérkeztünk Fülöppel 46 Nagybányára." A festői téma itt sem változik, aktot, portrét, hajó az idő tájképet fest. A téli időszakban kevés festő dolgozik a városban, így könnyebben jut modellhez. Később nehezebben talál modellt, nem is mindig tudja megfizetni, így önarcképet, tájképet fest inkább. "... festettem olyan dolgokat amit pénz nélkül is tudok. Én nem fizetek önmagamnak, tehát lefestem magamat és közbe tájképet (is festek). A Jándi fest compozícót, mert nem kerül pénzébe. O hasból fest, én pedig ezt nem tudom megcsinálni, én ragaszkodók a modellekhez, mert ... a hasból levő festést nem szeretem." - írja egyik levelében. "Egy kis tájképem van, nagysága 71 x60, 47 ez még tetszik nekem, de ha festek mást, jobbat..., gajdeszbe küldöm. Ez a baj, hogy a saját festményeimet nem tudom élvezni, ha már megfestettem, csak addig szeretem, amíg még nincs kész" - olvashatjuk másutt. Leveleiben Czimra Gyula, Fülöp Jenő, Jándi Dávid mellett Ziffer Sándor neve tűnik föl, kivel Nagybányán ismerkedik meg és aztán kölcsönös nagyrabecsülésen alapuló barátságot köt. Sokat utazó bátyjának így ír egyik levélében:" ... Amerikát én utálom, nem is vagyok reá kíváncsi. Ezhelyett inkább Moszkvába vagy Szentpétervárra, vagy Spanyolországba vágyódom, vagy újra kedvenc helyemre Parisba." Munkájáról folyamatosan beszámol testvérének, az előbb idézett levél így folytatódik:"... Legjobb amit most fejeztem be, egy ... nagy vászon és egy erdő mélye, és egy önarckép, ami igen érdekes. 48 Van a régi munkáim közt is egy csomó jó, majd meglátod. Úgy október végéig szeretnék itt maradni, mert most színesedik a vidék, jön az ősz. Most el akarok kezdeni egy nagy tájképet napsütésben a Virághegyen ... ", majd egy másik levelében ez áll:" ... most olaj nélkül festek s vastagon, hogy színek legyenek és festmények. Az a baj, hogy hamar elfogy a pénzem. De én nem tudok már másképp festeni. Festettem hat képet, az egyik önarckép a többi tájkép. A nagy akt 49 régen kész csak a hátteret kell megoldani, most nincs kedvem hozzá, mert sokáig festettem. De majd odahaza a műteremben megcsinálom fejből. Mondhatom, jól sikerült. Most tájképet festek; egy hidat, 50 jól
