Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - Nagykőrös szellemi életének virágkora (XIX. század közepe)

a hagyományok világa. Költői tehetsége a nótáriusi munka mellett bontakozott ki, s ebben nagy jelentősége volt a szalontai iskola igazgatójának, a debreceni református kollégiumból kikerült, nagyműveltségű Szilágyi István. Az ő hatására fordult figyelme a klasszikus szerzőkre, s a modern irodalom felé. Első jelentős művét, „Az elveszett alkotmány" című komikus, ironikus eposzt 1845-ben küldte el Arany János a Kisfaludy Társaság pályázatára, s a Veresmarty Mihály nevével fémjelzett bíráló bizottság elismerését és jutalmát nyerte el vele. Következő pályamunkája a Toldi volt. A Kisfaludy Társaság egy népies stílusban megfogalmazandó, a néphagyományban élő személy históriájának megírását hirdette meg. Arany a szalontai néphagyományban is felbukkanó, Ilosvay Selymes Péter által megénekelt Toldi Miklós alakját dolgozta fel. Ezzel a népies elbeszélő költeménnyel elnyerte a fődíjat 1846-ban. Művét a következő évben nyomtatásban is megjelentették. A Toldi kiadása nagy sikert hozott, egyszerre koszorús költővé avatta Arany Jánost, akit Petőfi Sándor örömmel üdvözölt, s megteremtette a barátságot közöttük: „Üdvezlem Önt! Ma olvasván a Toldit ma írtam a verset s még ma el is küldöm..." - írta a jeles költő 1847. február 4-én. A verse így szól: TOLDI írójának elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!... Olvastam, Költőtárs, olvastam művedet S nagy az én szívemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem s megtalál égetni: Nem tehetek róla... te gyújtottad úgy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, melly könyvedben csillog pazar fénnyel? Petőfi Sándor és Arany János bensőséges kapcsolata ekkor vette kezdetét, s mindjobban elmélyült.