Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi autonómia erőpróbája, a virágkor (XVIII. század - XIX. század első fele)

25. kép Nagykőrös belső központja és mezeikertes határa (1783) ekevas, a szimmetrikus ekevassal felszerelt faeke, s ma már a tövisborona is (vele takarták be a kézzel elszórt vetőmagot). A cséphadaró, a nyomtatógereblye, a fogazott élű sarló, üllős és kaszaverő kalapács, kaszapengék, valamennyi, a hagyományos földművelés fontos és jellegzetes szerszámai voltak. A kiállításban láthatók szénavágó eszközök is, amelyek közül az egyik 1786-ban készült a rajta lévő évszám tanúsága szerint. Ez - az eddig ismert - legkorábbi előfordulása a szénavágónak Magyarországon. Külön is érdeklődésre számíthat a korábbi évszázadok jellegzetes őrlőberendezése, szárazmalom, amelyet makett mutat be. Önálló egység foglalkozik az egykor igen nagyjelentőségű szőlőés gyümölcstermesztéssel. Bél Mátyás alföldi utazásai során megfordult Nagykőrösön is, és elismerően írta 1737-ben, hogy a körösi bor vetekszik az egri vörösborral, s mivel nagyobb mennyiségben