Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi fejlődés kezdetei (XIII-XV. század)

7. kép Bronz szíjvég kivont kardú harcos ábrázolásával, XIV. század (Ludas) Kőrös és a környező falvak életében sorsdöntő fordulat következett be az 1240-es években, a tatárdúlás következményeként. Az apróbb falvacskák népe szétszéledt, és - részben - a biztonságosabb fekvésű Kőrös árkain belül találtak menedéket. IV. király 1266. évi oklevele két elpusztult faluról tesz említést. Zsigmond király 1390-es évekből való oklevele már valamennyi Kőrös környéki falut pusztaként jelöli meg. Az állandó betelepedéssel Kőrös falu (villa) népessége növekedése következett be, míg az elpusztult helységek területe fokozatosan a körösi határba ötvöződött. A mezővárosi fejlődés csírái e korban mutatkoztak meg. Nagy Lajos király 1368-ban keletkezett oklevelében Kecskemét és Cegléd társaságában említik először Kőröst „oppidum"-nak, vagyis mezővárosnak, jelezve az átalakulás folyamatát, a falu és mezőváros közötti átmeneti állapotot („trium Oppidorum seu Villarum"). A mezővárosi fejlődést több dolog jellemzi. Elsődleges a jogi meghatározottság. Ebben az időszakban már Nagykőrös több földesúr birtokát képezte, akik azonban nem laktak helyben, csupán távolról kísérték figyelemmel birtokukat, alattvalóikat. A körösiek csupán közvetett földesúri fennhatóság alatt álltak. Ennek előnye a XIV-XV. század folyamán mutatkozott meg, amikor az országban kezdetét vette a kötöttebb jobbágyi függés kialakulása, a jobbágy telekszervezet megszilárdulása. Nagykőrös és a szomszédos mezővárosok is, mentesültek ettől a hátrányos jogi állapottól. Egy összegben fizet-