Novák László Ferenc: „Hej, Nagykőrös híres város…” (Az Arany János Múzeum Kiállítási Monográfiái 4. Nagykőrös, 2008)

„HEJ, NAGYKŐRÖS HÍRES VÁROS...!" - A mezővárosi fejlődés kezdetei (XIII-XV. század)

ték meg adójukat és jobbágyi szolgálataikat, a földesúr és a lakosok között cenzuális viszony alakult ki. Jobbágyként, de mégis szabadabb társadalmi viszonyok között szervezhették életüket. A lazább jobbágyi függés, az önrendelkezés, önkormányzat erősítésére ösztönözte a körösieket. A földesúr ugyanakkor kiváltságos állapotba hozta a helységet, annak érdekében, hogy nagyobb adójövedelemre tegyen szert. .Uralkodói jóváhagyással vásártartási joggal ruházta fel Kőröst (évente három alkalommal, március elején Fridericus, június végén Szent László király és október végén Szent Demeter napján), s mint kiváltságos helység emelkedhetett mezővárosi rangra, válhatott oppidummá Nagykőrös. A gazdasági viszonyok kedvező alakulása szintén erősítette a mezővárosi fejlődés kibontakozását. Mivel a jobbágytelek nem alakult ki, a kötetlen paraszti birtokviszonyok, gazdálkodás, határhasználat jutott érvényre. A nagy, kiterjedt határhoz viszonyítva a kisebb népesség is a szabad gazdálkodás módját tette szükségessé. Ki-ki igás erejéhez mérten foghatott fel különböző nagyságú földdarabot művelésre, ahol intenzívebb gazdasági egységeket, üzemhelyeket, úgynevezett mezeikerteket alakítottak ki, amelyet szántottak, vetettek, kaszáltak, s alkalmasint télidőben a külső legelőn tartott jószág számára a takarmányt ott halmozták fel. A határ nagyobb részét legelőmező alkotta, ahol nagyarányú külterjes jószágtartás virágozhatott. A nagy jószágállomány kiemelkedő gazdasági tényezővé vált. A hízott marha kereskedelme nyugat-európai piacokon jól jövedelmezett, amely megteremtette a körösi gazdák, cívisek tekintélyes vagyonát, gazdaságuk, életmódjuk erős anyagi alapjait. Mindez közvetett módon a mezőváros társadalmának, gazdasági teherbíró képességének erősödését idézte elő