Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - Tájházak a Galga mentén

TÁJHÁZAK A GALGA MENTÉN A Galga völgyében megbúvó falvak népi műveltségét, lakáskultúráját, viseletét és gazdálkodási eszközkészletét hat tájházban - a gyűjtőterületen falumúzeumnak nevezik ezeket a kiállítóhelyeket - tekinthetik meg az érdeklődők: Dány, Verség, Galgamácsa, Zsámbok, Iklad és Tura önkormányzata működteti őket. Alapításukról és a gyűjtemények létrejöttéről több kiadványban is beszámolt Asztalos István, áttekintést pedig Viszóczky Ilona készített.

1 Igazából a fent említett elnevezések egyike sem fedi pontosan a bemutatóhelyek tartalmi funkcióját, hiszen múzeumnak semmiképpen nem tekinthetők. Nincs meg az intézményi háttér a működtetésükhöz: szakmuzeológus és restaurátor nem dolgozik bennük és nyitvatartásuk is eléggé esetleges. Tájháznak sem tekinthetők, hiszen nem egy kistáj népi kultúráját reprezentálják, bár a bennük bemutatott eszközkészlet messze meghaladja a legmódosabb parasztgazdaság egykori tárgyi ellátottságát.

2 A létrehozók koncepciója szerint a tájházhoz kapcsolódó, ott bemutatott gyűjtemények gazdálkodást reprezentáló darabjai a táj földrajzi adottságaihoz idomulva hasonultak egymáshoz a Galga mentén. Ahol inkább kibontakozott egy-egy közösség sajátos ízlésvilága, hagyományainak különbözősége, az a viselet és a lakásban található textíliák, dísztányérok és bútorok díszítőelemeinek mintakincse. Az összegyűjtött és leltárba vett tárgyak - Iklad kivételével - nem egy parasztgazdaság ellátottságát mutatják, hanem sokkal inkább az egész faluközösséget jellemzik. A falvak építészeti örökségét képező lakóházak melléképületeikkel és berendezésükkel mégis szervesen illeszkednek a Petőfi Múzeum állandó kiállításához, mintegy kiegészítik azt. Helyszűke miatt nem volt lehetőség arra, hogy a múzeum állandó kiállításának megépítésekor legalább három, enteriőrszerű kialakításban megjelenjen a magyar, szlovák és német lakásbelső, lakáskultúra. Ezt a hiányt is pótolják a kiállítóhelyek. A gyűjtőterület bemutatásakor már szó esett a vidék paraszti emlékirodalmáról. Amikor a tájházakat bemutatjuk, ismét említeni kell ezeket az embereket, hiszen nélkülük kevesebb érték maradt volna az utókorra. A hat házból három nekik köszönheti, hogy a nagy átépítési korszakokat átvészelve tájházzá lett, illetve hogy megmenthető épület híján korhű mását építették fel a hajdan voltnak a gyűjtemény számára. Versegen Martonné Homok Erzsébet kezdeményezte a házépítést, Galgamácsán Vankóné Dudás Juli, Zsámbokon 1 Asztalos 1989., 1992, 199ó.a, 1996.D., 1997.; Viszóczky 1998. 2 Vö.: Viszóczky 1998. 353.