Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Zoltán: A Galga-mente néprajzáról - Tájházak a Galga mentén

Lapu Istvánné Kókai Margit áldozatos munkájának köszönhető a tájház és tárgyegyüttes.

3 A tájházak köré klubok szerveződtek. A nyugdíjas hagyományőrzők, hímzőkörök élettel töltik meg az objektumokat. A gyűjteményt a magukénak érzik, óvják és gyarapítják. A bekerülő darabokkal a revíziók során kerül kapcsolatba a szakmai felügyeletet ellátó etnográfus-muzeológus. A gondnokok, akiknek feladata a ház nyitva tartása, szellőztetése, takarítása, általában - a szó jó értelmében mondva - a magukénak tekintik a gyűjteményt. Falunapokon alkalmanként szőnek, csigatésztát készítenek, lángost sütnek és külföldi csoportoknak életképeket mutatnak be. Húsvéti locsolkodást, Szent Iváni tűzugrást rendeznek, vagy a helyi lakodalom jeleneteivel szórakoztatják az érdeklődőket. Bízvást állíthatjuk, hogy ezek köré a gyűjtemények köré alkalmi közösségek szerveződnek. Lehetőség nyílik a falvak számára, hogy megmutassák gazdag viseletüket, szokásaikat. Közösségszervező funkciójuk is van a helyi önkormányzatok tulajdonában és fenntartásában lévő tájházaknak. A tájházak sorában elsőként, 1970ben Dányban nyílt meg a Néprajzi Ház. A Deák körút 10. alatti épület a 19- század első felében épült, nádtetős, ötosztatú, szoba-pitvarkonyha-kamra-istállószín tagolású, szabadkéményes, vert falú épület. Tetőszerkezete félágasos és ollóágas szelemenes, a sarait deszkafödém mennyezetét mestergerenda tartja. A házat a Soós család lakta több generáción keresztül. Zsellérsorban éltek, egykori szegénységük ma is jól látható a portán. 3 Korkes 1986. 7.