Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Balázs: A Galga-völgy vázlatos története a honfoglalástól 1945-ig

Csáky-címer Kartal nemzetséggel, bár az egyértelmű rokonság nem megállapítható.

2 A birtokviszonyokban a 14. század végétől érzékelhető változás. Az Ákos nemzetség területeinek többsége ekkor a Rozgonyiakhoz került, Tura birtokközponttal. A Zsidó nemzetség különvált Csáky és Becski családokra. Az előbbiek 1422-ben elcserélték földjeiket a királlyal Szolnok és Kraszna megyei birtokokért és elhagyták a Galga mentét, az utóbbiak köznemesi sorba süllyedtek és Acsa környékén maradtak. A 15. századra a Becskiek sorsára jutottak a Kartalok is, birtokaik elaprózódtak. 3 Az 1526-os mohácsi csatavesztést a Galga mente falvai is megsínylették. A Budáról visszavonuló török hadak végigpusztították a vidéket. A középkori települések többsége elnéptelenedett. A hódoltság idején nehezítette a kevés helyben maradt lakosság életét a kettős adóztatás rendszere, ami azt jelentette, hogy nem csak a török adókat kellett kifizetni, hanem a magyarokat is. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy a Galga mentét több hadi út is átszelte, így háborús időkben a felvonuló seregek itt több kárt okoztak. A legnagyobb pusztítás a tizenötéves háború és az 1683-86-os harcok alatt történt. Említésre méltó esemény a tizenötéves háború idején, 1594. április 21-én lezajlott turai csata. A budai pasa Hatvan várának felmentésére induló 10 000 fős seregét egy kisebb, 5000 fős magyar sereg megverte és megfutamította. A török alól épphogy csak felszabaduló vidékre a Rákóczi-szabadságharc ismét súlyos terheket rótt. Harcok ugyan nem folytak a Galga mentén, ám a folytonos csapatmozgások miatt többször beszállásoltak a környékre kuruc és a labanc katonákat is. Jól mutatja, a vidék lakossága mennyire belefásult a háborúkba, hogy 1710. januárjában Galgahévíz lakói csak Rákóczi személyes jelenlétének köszönhetően adták át a templomban elrejtett élelmüket a kuruc seregnek.

4 A 18. század az újratelepülés korát jelentette a Galga mentén. A folyamat már a 17. század végén megkezdődött, ekkor leginkább a török kiűzésekor elmenekült eredeti lakosság tért vissza, valamint az észak-magyarországi vármegyékből érkeztek telepesek. A folyamat igazán csak a Rákócziszabadságharc után vett lendületet. Ekkor került jelentős szlovák népesség Ácsára, Aszódra, Ráday-címer 2 Asztalos 1995. I. 95. 3 Pór - Asztalos 1989. 22-24. 4 Asztalos 1993. 70.