Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Balázs: A Galga-völgy vázlatos története a honfoglalástól 1945-ig

Múzeumi Füzetek 17. Múzeumi Füzetek 20. Váckisújfalu III. András alatt (1290-1301) kapott kiváltságlevelet, tehát első említése a 13. század végére, illetve a 14. század legelejére tehető. Pontos dátumot nem lehet megállapítani, csak többszöri átiratban maradt az utókorra az irat: először egy 1402. május 1-i oklevél említi a kiváltságlevél meglétét, amely szintén csak későbbi átiratban maradt ránk. Dány első okleveles említése 1324-ből származik. Az irat szerint a falut a 14. század elején Csák Máté birtokolta, akitől Károly Róbert elvette e jogot és másnak adományozta. Zsámbok először 1328. május 18-án szerepel - Sambuc néven - az írott forrásokban, egy birtoknév-változtatás kapcsán, melyet a felhévízi keresztes konvent előtt Pest megye szolgabírói jelentettek be. Ácsát először 134l-ben említik közvetett módon a források. Ekkor egy bizonyos Ácsai (Acha-i) Sebestyén ellen folyt birtokper. Magát a települést 1347. szeptember 16-án említik először. A dokumentum szerint Acsa kőtemplommal rendelkezett és Berend fia Márton, valamint két testvére megosztva birtokolta. 1350. január 3-án említik először Ikladot a források egy birtok átengedés kapcsán. Zsidói Beken fia István anyja, Katalin átengedi Iklad (Iklod) birtokát nővérének Margitnak, azzal a kitétellel, hogy ha utód nélkül halna el, a birtok visszaháramlik rá. Galgamácsa 1352-ben szerepel először a forrásokban Olsomach néven. Ekkor, a már előbb említett Zsidói Bekch özvegye Katalin, a településsel szomszédos területet vásárol 40 márkáért és a határok kijelölésénél esik szó Galgamácsáról is.