Asztalos Tamás szerk.: Ötvenéve az aszódi Petőfi Sándor Múzeum (Múzeumi Füzetek 54. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre -Aszód, 2008)

Klamár Balázs: A Galga-völgy vázlatos története a honfoglalástól 1945-ig

Galgagyörk szintén 1352-ben szerepel először - közvetett módon - a forrásokban Gerke néven. Gerkei Miklós fia János királyi ember egy birtokadományozásnál segédkezett. A királyi embernek (homo regius) nemesnek kellett lennie és birtokosnak abban a megyében, ahol az adományi javak feküdtek. Esetünkben egy gödöllői birtok adományozásánál volt jelen, ezért feltételezhetjük, hogy Miklós fia János a közelből, Galgagyörkről származhatott. Domony első okleveles említése Kisdomony (Kysdomon) néven 1356. július 25-én történt. Egy birtok elzálogosítása kapcsán említik meg a települést, amit Iklad határától egy „berch" nevű magaslatot magában foglaló erdő választ el. Verseget 1386-ban említik először a források Wersegd néven. A dokumentum szerint ekkor helyezték át közigazgatásilag Nógrádból Pest vármegyébe a települést. Bag és Vácszentlászló első okleveles említése 1394. április 2-án történt. Egy birtokper eredményeként Ákos fia László özvegye tulajdonába került Bag (Baag) fele és Vácszentlászló (Zenthlazlow) egésze. Aszódot 1401-ben említik először a források. Galgagyörkhöz hasonlóan egy birtokba való beiktatásnál szerepel Azai Tamás királyi ember, akinek a nevében felbukkan Aszód középkori elnevezése. Valkó először 1425. április 25-én szerepel a forrásokban. Prodavizi Ördög fia Miklós több birtokával együtt Valkót is elcseréli Luxemburgi Zsigmond királlyal, a Kőrös megyei Szentgyörgy váráért. Hévízgyörk első írásos említése 1565-ből származik. Pest megye portális adólajstromában szerepel Hewyzgeork néven. Az első okleveles említésekből látható, hogy az Árpád-házi királyok korából a Galga mentéről csak kevés írott forrás maradt ránk, a területre vonatkozó iratok csak a 14. századtól szaporodnak meg. Ennek köszönhetően a terület birtokos családjait könnyen nyomon követhetjük. A 14. században alapvetően három viszonylag nagyobbnak mondható nemzetség birtokolta a Galga mentét: az Ákosok, a Zsidóiak és a Kartalok. Az Ákosok már a honfoglalás óta számon tartott nemzetség, eredetileg Szilágy megyéből származtak, Pest megyébe feltehetően a 12. században telepedtek meg. Birtokaik között volt található Bag, Tura, Hévízgyörk és Vácszentlászló is. A Zsidó nemzetség első ismert tagja, Mácsa a 13. század közepén tűnik fel a forrásokban. A család a Galga völgy északi részén rendelkezett területekkel, övék volt Alsó- és Felsőmácsa, valamint Zsidó. A Galga mente nagy birtokos családjai közül a legelőkelőbb származással a Kartalok dicsekedhettek. A nemzetség tagjai a honfoglalás korából jól ismert Kurszán kündünek a leszármazottai voltak. Törzsterületük Kartal település és környéke. Iklad, Domony és Aszód kisnemesi családjai is kapcsolatba hozhatóak a