Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Voit Krisztina: Adalékok a Váci Múzeum Egyesület történetéhez

Voit Krisztina ADALÉKOK A VÁCI MÚZEUM EGYESÜLET TÖRTÉNETÉHEZ* A váci, jelenleg Tragor Ignácról elnevezett múzeum anyagát az 1860-as évektől kezdték gyűjteni lelkes lo­kálpatrióták - ahogyan azt szerte az országban gomba módra szaporodó történelmi, múzeumi vagy régészeti egyletekben szorgoskodók tették. A magyar művelődés történetében az egyik legje­lentősebb mozgalom éltetője nemcsak a nemzeti múlt iránt érzett honfiúi lelkesedés, vagy éppen a föld titka­it kutató örök kíváncsiság. Az öntudatosodó polgár keresi itt saját identitásának gyökereit, városa egyko­ri életének, vélt nagyságának felmutatásával a jelen­nek szóló üzenetek megfejtésére vállalkozik. Az egy­kori történelmi nagyság - bármennyire viszonylagos is olykor - törmelékeiben életre kelvén új dicsőségek fe­lé repíti birtokosát. Az egyre gazdagodó, terebélyese­dő polgár pedig magabiztosan tekintget szét pátriáján, amelyről most már mindent tudni akar. Többet és egy­re többet. A régi, olykor hasznavehetetlennek hitt tár­gyak új megvilágításba kerülnek, új távlatokat nyit­nak. S miközben buzgón gyarapítja vagyonát, egyre bőkezűbben szórja majd a régi csecsebecsékre, nagy­hírű mesterek munkáira és adományokra, amelyekkel beírja nevét városa krónikájába. Mert egyre többet és többet gondol az utókorra, amely nevét megőrizni hi­vatott. Alapít és épít hát, nemcsak céget, hanem köz­hasznú egyletet a múlt megismerésének művelésére. Nincs egyedül, hamar társakra lel, hiszen valamelyi­küket, gazdagot - és szegényt is - átjárja valami fur­csa hevület: a kor láthatatlan szelleme. A Váci Múzeum Egyesület története is a fentieket példázza. Az egyesület elnöke virágzásának kezdete­kor egy bankár, igaz, kisvárosi bankár. Tragor Ignác, a helyi Takarékpénztár elnöke. O az egyesület egyetlen polgári mecénása, aki bankjától egy csekélyke össze­get biztosít az egyesület számára. A másik kiemelke­dő patrónus maga a püspök - hiszen Vác püspöki székhely. Gróf Csáky Károly az 1900-as évek elején, évi 100 koronával járul hozzá a költségekhez. Néhány tárggyal is gazdagítja olykor az Egyesület vagyonát, igaz, az értékük sokszor alig mérhető. Egy-egy ma már meghatározhatatlan korú kegytárgy, néha egy­egy „viasz-szobor", amelyről még az elfogult jelentés­író is úgy látja, hogy „inkább kegyeleti, mint régésze­ti értéke van". 1 ugyanekkor a Püspöki Könyvtár ad helyet a gyűjteménynek hosszú éveken át és a püs­pökség 600 forint évi díjat számol a helyiségért, amelynek a kifizetését a város vállalja magára. Vác polgárságának és intelligenciájának csekély erejét jel­zi, hogy főként a korai évtizedekben, a múzeum szá­mára való adakozás, vagy adományozás meglehető­sen szűk körre terjed. Eveken keresztül néhány név szerepel a jelentésekben. Tudjuk - más forrásokból -, hogy a legjelentősebb és meghatározó adomány Pauer Imre nevéhez fűződik, aki házát ajánlotta fel a múzeumi épület céljára. Az egyesület történetére vo­natkozó forrásanyag - amelynek ismertetésére a to­vábbiakban szeretnénk vállalkozni -, meglehetősen csekély. Főként akkor érvényes ez a megállapítás, ha a többi hasonló célú és rendeltetésű intézményre vo­natkozó levéltári anyagra gondolunk. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügye­lőségének, Tanácsának, valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának iratanyaga a VKM anyagával együtt a Magyar Országos Levéltárban szerencsés - és kivételes - iratai feltehetően hiánytalanul, míg a Mú­zeumok és Könyvtárak Főfelügyelőségének, Tanácsá­nak és Szövetségének az iratai csak részben vészelték át az 1956-os tűzvészt. Az oltás után nem gondoskod­tak megfelelő kiszárításukról és így mintegy 30-40 csomónyi irat tömbönként összepenészedett és ma ekképpen használhatatlan a kutatás számára. A há­rom nagy egység közül a Főfelügyelőség anyaga ki­sebb károsodást szenvedett. A Váci Múzeum Egyesület az elsők között ismer­hette el az állam felügyeletét és csatlakozott a Múze­umok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének hatáskörébe tartozó intézmények közé. Ezt jelzi, hogy már 1899-ben ott találjuk a segélyezettek között: „a váci múzeum gyarapítására 100 frt"-ot kap. A július 7. és 8-án kelt jegyzőkönyv tanúsága szerint Hampel József, aki a régészeti felügyelő volt a balassagyar­mati, keszthelyi, komáromi, makói, szegedi, szek­szárdi múzeumok mellett, a vácit is kijelöli a megte­kintendők között. Személyes jelentése sajnos nem maradt fenn. 2 1900-ban az Egyesület tizenhat gyűjteménnyel együtt kapja meg a VKM-től a Főfelügyelőség segé­lyeként a III. Béla emlékére kiadott díszművet 3 és más könyveket, amelyeket október l-jén keltezett levélben meg is köszön. 4 Azonban Wosinszky Mór 1901-ben tett nagy országjáró körútján Vácot már nem keresi fel, és hasonlóképpen Fejérpataky László, a könyvtá­rak felügyelője sem. 1905-ben már 65-re emelkedett a Főfelügyelőség hatáskörébe tartozó intézmények száma, közöttük a Váci Múzeum a hatvankettedik. 5 1906-ban a „könyvtári javadalomból 200 koronát, a régiségtárból 400 koronát, összesen 600 koronát" kap. 6 Hasonló összegek állnak majd rendelkezésre 1907-ben is, tehát a könyvtár 200 korona, a régiség­tár 400 korona segélyt kap. Feltehetően ennek is kö­szönhető, hogy a múzeum 1907-ben megrendezi első kiállítását, amelyről a Múzeumi és Könyvtári Értesítő is tudósít. 7 A fejlődés azonban - úgy tűnik - megtorpanhatott, mert a segély összege hamarosan lecsökkent 300-

Next

/
Oldalképek
Tartalom