Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Kővári Klára: Tragor Ignác és a váci múzeum régészeti tevékenysége

Kővári Klára TRAGOR IGNÁC ÉS A VÁCI MÚZEUM RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE „...a múlt megbecsülése a jövő szilárd alapja..." (Tragor Ignác) A reformkori kezdeményezések után a kiegyezést követően, az 1870-es évek közepén bontakozott ki az ország megyéiben a régészeti, történelmi egyletek, múzeumok létrehozására Irányuló mozgalom. Ez a mozgalom az 1876-ban Budapesten tartott VIII. Őstörténelmi és Embertani Kongresszus, majd a millenniumi évforduló hatására tovább erősödött.

1 Ebbe az országos folyamatba illeszkedett be Pest megye legjelentősebb múzeumi egyesületének, a vácinak a létrejötte is. Vácon a város szülötte, ifj. Varázséji Gusztáv vetette fel először múzeum létrehozásának a gondolatát. Az 1854-ben született ifjú gimnáziumi tanulmányai után a budapesti egyetem bölcsészkarán történelem-földrajz tanulmányokat folytatott. Érdeklődése korán a régészet felé vonzotta, még egyetemre járt, amikor 1876ban részt vett a budapesti Ostörténelmi Kongresszuson. Egyetemi hallgatóként a Nemzeti Múzeum régiségi osztályának gyakornoka volt. 1879-ben innen küldték ki a szeged-öthalmi leletek megmentésére. Munkájáról az Archaeologiai Értesítőben számolt be.

2 Betegsége miatt azonban hamarosan kénytelen volt visszatérni szülővárosába, s 1881. július l-jén átvette a Váczi Közlöny szerkesztését, amelynek tulajdonosa is lett. Azt tervezte, hogy „Vácz egyházmegyei múzeum egylet" néven hoz létre a városban múzeumot.

3 Lapját is felhasználta e cél érdekében, s felhívása nyomán az „olvasó közönség áldozatkézségéből több régi érmet, pénzt és egyéb régiséget gyűjtött össze, majd ásatásokat rendezett városunk és környékén..."

4 Varázséji figyelmét hamar felkeltette a Váctól ÉNy-ra, a Duna partján emelkedő, meredek lejtőjű domb, melyet a kisváciak Vártetőnek, Várhelynek, Sánci dűlőnek neveztek. Felismerte, hogy a domb sánccal és árokkal körülvett őskori erődítés, „úgynevezett pogányvár".

5 1881. április 19-én Szinte Gábor rajztanárral az egyik „sáncszögletben" árkot ásattak, s a fekete humusz alatti, hamuval és égett agyaggal kevert földben edénytöredékeket, őrlőköveket, orsógombokat, állatcsontokat, csont-és kőeszközöket, agyagkúpokat; a domb Duna felőli lejtőjén pedig hamvasztásos urnasírt találtak. Az ásatást Varázséji több helyen is közölte,

6 s a lelőhely ennek nyomán vált ismertté Pogányvár néven a régészeti kutatásban. A leletek közül 151 darab került Varázséji gyűjteményébe, majd később a váci múzeumba.

7 Hasonló „pogányvár"-nak tartotta a Vác, Vácduka és Sződ határán emelkedő Csörögi-hegyet, amelynek tetején 188l-es kirándulásukkor igen sok őskori edénytöredéket találtak.

8 1884 tavaszán a váci Hétkápolnánál faiskolai munkálatok során bukkantak csontvázakra. Az „ideiglenes régészeti bizottság" Varázséjit bízta meg a feltárással, amelyről részletesen beszámolt a Váczi Közlöny hasábjain.

9 A 10-11. századi temető sírjaiban talált gazdag leletek hamar ismertté váltak a régészeti szakirodalomban.

10 Nincs bizonyítékunk arra, hogy Varázséji Gusztáv a Bolhavárnál is végzett ásatást. Ez a római kori őrtorony (más vélemények szerint hídfőállás vagy révállomás) a Szentendrei-sziget ÉK-i szélén, közvetlenül a Duna partján található. S bár a váci múzeumban több bolhavári lelet is van, csak feltételezhetjük, hogy ezek egy része esetleg Varázséji gyűjtéséből származik.

11 Varázséji Gusztáv 1887-ben nagyon fiatalon, 33 éves korában meghalt. Korai halála megakadályozta tervei megvalósításában. Halála után gyűjteményéről lajstrom készült, s ebből megtudjuk, hogy lakásán 1923 darab régiséget találtak, s ebből 335 darab régészeti tárgy volt.

12 Az elkövetkező hónapokban a múzeum ügyét Csávolszky József kanonok és dr. Freysinger Lajos közjegyző karolta fel, s Csávolszky kanonok kezdeményezésére 1887. november 4-én megalakult a Váczi múzeum és régészeti bizottság. A bizottság már első ülésén döntött a Varázséji-gyűjtemény sorsáról: a tárgyakat, amelyeket addig Csávolszky és Freysinger a saját lakásukon őriztek, a kanonok közbenjárására a középvárosi elemi iskola tanácstermében helyezték el. A legelső teendők sorába iktatták be, hogy a tárgyak megóvása érdekében tárlókat szerezzenek be. Meghatározták a bizottság célkitűzéseit, amelyek sorába természetesen beletartozott a régiségek további gyűjtése.

13 Ezt a célt szolgálták a következő években a váci, váchartyáni és dunakeszi ásatások is. Sajnálatos módon ezekről szinte semmit nem tudunk, az 1891. évi jegyzőkönyvből mindössze az derül ki, hogy csak a dunakeszi ásatás járt eredménnyel, ahol „igen szép urnák kerültek napfényre".

14 Ennek alapján következtethetünk arra, hogy a Dunakeszi DNy-i szélénél található, Kopolya nevű részről van szó, ahol nagy bronzkori urnatemető sírjait tárták fel 1886-1889 között.

15 A további ásatások költségeinek előteremtése érdekében a bizottság elhatározta, hogy az 1891-ben Vácon rendezett megyei gazdasági kiállítással egy időben a katolikus leányiskola épületében „régészeti és műkiállítást" is tartanak. A szeptember 20-án megnyíló kiállításról - melynek anyagát részben a saját gyűjtemény, részben pedig a magánszemélyektől kölcsönzött tárgyak alkották - a Váczi