Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Forró Katalin: Álmok, tervek, múzeumépületek

újból felvessék a kultúrpalota építésének tervét. Még tíz évnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a nagy­közönség előtt megnyissa kapuit a kultúrpalota. 8 A múzeumépítéshez szükséges összeg egy részét rendkívüli segélyként a Múzeumok és Könyvtárak Or­szágos Főfelügyelősége biztosította. A céltámogatás elnyerésének feltétele a megfelelő színvonalú muzeo­lógiai munka volt. A csak építkezésre és belső beren­dezésre fordítható államsegély összege 9000-150 000 korona között mozgott. Az elnyerhető összeg a költsé­gek felére terjedhetett ki. A nagyobb összegeket ará­nyosan több év alatt fizették ki. A VME 1904-ben pá­lyázott az építésre fordítható államsegélyéért. A tervek és a költségvetés is készen volt. A Főfelügyelőség azonban pénzhiányra hivatkozva elutasította a pályá­zatot. A támogatás elmaradásának valódi okát egy ké­sőbbi levélben fogalmazták meg. Mivel az Egyesület sem a várostól, sem a vármegyétől nem kapott bizto­sítékot arra, hogy a segélyen felüli, s azzal azonos mér­tékű - 18.000 korona - összeggel támogatja az építke­zést, a Főfelügyelőség az ügyet függőben hagyta. 9 Az állandó helyiség megszerzéséért folytatott küz­delmek - a Múzeum Egyesület jegyzőkönyvei s a ko­rabeli sajtó tanúsága szerint - központi problémának számítottak, s így viszonylag jól nyomon követhetőek. A múzeumalapítás gondolata a lapszerkesztő ifj. Varázséji Gusztáv és Freysinger Lajos közjegyző nevé­hez köthető. 1881-ben kezdték meg a gyűjtést a leen­dő múzeum számára. A részben Varázséji és Szinte Gábor vezette ásatásokból, részben a váciak és kör­nyékbeliek lelkes felajánlásaiból összegyűlt jelentős mennyiségű, ám heterogén összetételű gyűjteményt átmenetileg a Váczi Közlöny szerkesztőségében - Va­rázséji volt a lap szerkesztője! -, Varázséji lakásán és Freysinger Lajosnál helyezték el. Varázséji halálával a gyűjtemény sorsa bizonyta­lanná vált. 1887 júliusában sikerült megnyerni Csá­volszky József kanonokot, aki alkalmasnak tűnt a mú­zeumszervezés folytatására. Iskolaszéki elnöki pozíci­óját felhasználva helyet szerzett az ekkor Freysinger Lajos lakásán őrzött Varázséji-gyűjteménynek. A mú­zeum számára a középvárosi iskola tanácstermét sze­melték ki. 10 Egy látogatható kiállítás terve fogalmazó­dott meg a bizottság tagjaiban. Első lépésként tárlók készíttetését határozták el. A hiányzó pénzösszeg elő­teremtésére irodalmi előadásokat szerveztek, amely­nek bevételét fordították volna erre a célra. A munka azonban a tárgyak lajstromba vételénél elakadt, s a középvárosi iskola terme csak raktárként funkcionált. Mégy évvel később, 1891-ben, a Vácott megren­dezésre kerülő megyei gazdasági kiállítás adott ötle­tet egy kapcsolódó régészeti- és műkiállítás szervezé­sére. A felhívásra összegyűlt, s a már meglévő tár­gyak mennyisége miatt nagyobb helyiséget kellett keresni. A kiállítást a Miklós téri leányiskola négy emeleti termében rendezték meg - szintén Csávolsz­ky iskolaszéki elnöki pozícióját felhasználva - azzal a nem titkolt céllal, hogy „nem csekély mértékben fog­ja fokozni közönségünk érdeklődését a múzeum ügye iránt..."i 1 Az érdeklődés fokozására azonban még éveket kellett várni. 1894. február 24-én a Váci Hírlap vezér­cikkben foglalkozott az alakulófélben lévő múzeum egylettel. Bauer Mihály rajztanár fellépése a múzeumi gondolatot új tartalommal töltötte meg. Felismerte, hogy korábbi elképzelése, egy önálló iparrajziskola felállítása Vácott lehetetlen, ezért olyan szövetségest keresett, amelynek céljai valamilyen módon össze­kapcsolhatók az övével. A régészeti bizottság számá­ra - amely ekkor csak egyike volt Vác vegetáló egye­sületeinek - is jól jött a vérfrissítés. Annál is inkább, mert Bauer kidolgozott alapszabály-tervezettel, s egy, az akkori körülmények között a gyűjtemény elhelye­zése szempontjából igen kedvező ajánlattal állt elő. Tabán utca 22-es szám alatti - ma Tabán u. 28. - há­zának egy helyiségét ajánlotta fel a múzeum számára. A Váci Hírlap július 12-i száma így írt: „A múzeum egylet helyisége elkészült. Bauer Mihály rajztanár, ki a Tabán utcai Morlin-féle házat megvette, ezen házat költséget és fáradtságot nem kímélve oly szerű stílus­ban mint a hanzavárosok kereskedőházai készültek, felépítette, és ezen ma már tetszetős külsőt nyert ház­nak a Tabán-utcára néző részében az ó anglikán templomok motívumainak alkalmazásával a múze­umegylet tárgyai befogadására szánt helyiség is fel lett építve." Az új alapszabály szerint a vezetési struktúra is módosult. A múzeum egylet elnöke is a régi bizottsá­gi elnök, Csávolszky József lett, azonban a vezetés kétpólusúvá vált azáltal, hogy egy múzeumigazgatói státuszt is létrehoztak. A múzeum igazgatója Bauer Mihály lett. Igaz ugyan, hogy hatáskörét szűkre szab­ták, s különösen anyagi kérdések tekintetében volt megkötve a keze, szerepét és befolyását mégis növel­te az a tény, hogy saját házában adott helyet a múze­um gyűjteményének, megoldva ezzel a több mint két évtizede húzódó helyiség-problémákat. A múzeum „ott a Duna-parton, abban a középkori várban (...) mely, ha akarom: földszintes, ha akarom két eme­letes" 12 egy, a Duna felé erősen lejtős telken állt a He­gyes torony tőszomszédságában. Nem véletlen hát, hogy Bauert foglalkoztatta a Hegyes múzeummá ala­kításának terve. Először az 1897. november 21-i vá­lasztmányi ülésen állt elő indítványával, mely szerint az igazságügy minisztertől a Hegyest múzeumegyleti helyiség céljára kellene kérvényezni. A terv támoga­tókra talált, s egy négytagú bizottságot jelöltek ki ­Bauer Mihály mellett dr. Kiss József, Zsigmond János és Tragor Ignác volt a bizottság tagja - amelynek fel­adata a kérvénynek a címzetthez való mielőbbi eljut­tatása volt. 13 Később Bauer átdolgozta az emlékiratot, s az átdolgozott változatot küldték el. Addig is, míg a válasz megérkezik, a Tabán utcai egyleti helyiség külső megjelöléséről hozott határoza­tot a választmány 1897. december 23-i ülése. Bauer igazgató számára 15 forintot utaltak ki „MÚZEUM" fel­iratú márványtábla elkészíttetésére. A kiállítás 1898. február 27-én vasárnap nyílt meg, egy ünnepélyes közgyűlést követően. A látogatási időt délelőtt 10-12 és délután 2-5 óra között határozták meg. A megnyi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom