Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Forró Katalin: Álmok, tervek, múzeumépületek

A Tabán utcai első múzeumépület a Duna felől tás napján csupán 14-en nézték meg a kiállítást, azonban - talán a tavaszi napsugaraknak, talán a vezetőség szervezőkészségének hála - március 13-án már 60-an, s a következő vasárnap már 101-en voltak kíváncsiak a gyűjteményre.

14 Június 26-án már az ezredik látogatót köszönthették.

15 A Tabán utcában nyílt kiállítás részlete (1898) A múzeumlátogatás lassan a vasárnapi korzózás részévé vált. Ennek a biztató folyamatnak egy piros lámpa állta útját, amely lámpa történetesen a múzeummal szemben lévő ház kapuja fölött világított. A Váczi Közlöny - amely a Váci Múzeum Egyesület hivatalos közlönye volt ebben az időben - 1898. október 23-i száma beszámolt a VME választmányi üléséről, melyen Bauer Mihály igazgató tájékoztatta az egybegyűlteket arról a felháborító tényről, hogy a „múzeum helyiségeivel szemben bordélyház van engedélyezve, melyet ő a múzeum és a múzeum látogatók jó hírének megóvása érdekében okvetlenül megszüntetendőnek tart." Bauer javaslatára a bordélyház megnyitásának megakadályozása érdekében kérvényt fogalmaztak meg, melyet az alispánhoz küldtek. A kérvény azonban nem érte el a kívánt célt, s Csík Volecz Sándor múzeumőr a november 8-i választmányi ülésen már azt jelentette be, hogy a bordélyház megkezdte működését. A választmány ezért megbízta Tragor Ignác titkárt, hogy föllebbezzen a bordély ellen a magyar királyi belügyminiszternél.

16 A nagyobb hatás elérése érdekében bezárták a múzeum helyiségeit, s elhatározták, hogy mindaddig zárva tartják, míg a felháborodásra jócskán rászolgáló műintézet el nem költözik. Ez az intézkedés már hatástalan volt. A gyermekeik erkölcseit féltő anyák, a saját jó hírüket őrző váciak elkerülték a múzeum környékét is. Míg október 30-án 50-en tekintették meg a kiállítást, addig november 6-án már csak 4-en léptek be a vörös lámpás házzal átellenben lévő múzeumi helyiségbe.

17 Sok kérdést vet fel a bordély-ügy. Kalló Antal rendőrkapitánynak nagyobb befolyása volt a városban, mint a múzeum egylet vezetésében szerepet játszó Csávolszky József kanonoknak, Freysinger Lajos közjegyzőnek, Révész Béla ügyvédnek, s iparbanki jogtanácsosnak, akik egyébként mind tagjai voltak a városi képviselőtestületnek? Miért nem lépett fel a rendőrkapitánnyal szemben a múzeum érdekében a polgármester, Zádor (Zechmeister) János, aki a befolyásos Révész Béla lekötelezettje volt? Miért nem hallatta szavát az egyház? Az eset mindenesetre rávilágít arra, hogy a múzeumügy, a múzeum egylet korántsem bírt olyan fontossággal, mint a bevételt is hozó bordélyház engedélyezése. (így tűnik, a szellemi élvezetek másodlagosak voltak az amúgy magát erkölcsös püspöki székvárosnak tartó Vácnak, s míg „más városokban arra törekszenek, hogy minden közhasznú intézet kellő pártfogásban és gyámolításban részesüljön, itt nálunk pedig úgy látszik az ellenkező történik."

18 A Tabán utcai múzeumi helyiség bezárása újból felvetette egy önálló múzeumépület felépítésének igényét. Bauer Mihály múzeumigazgató ismét előállt a két évvel korábbi elképzeléseivel: legyen a „Hegyes"ből múzeum. Az 1889. december 13-i választmányi ülés fölhatalmazta őt, hogy elkészíttesse a Hegyes múzeummá alakításának tervezetét.

19 Az Egyesület azonban anyagi gondokkal küzdött, „ami arra vezethető vissza, hogy a közönség részéről csekély az áldozatkészség".

20 Mivel a problémák megoldása távolinak tűnt, a csalódott Csávolszky kanonok nem csak a kiállítás bezárását, de az Egyesület további működésének beszüntetését is javasolta. Sem a nagyközönség, sem a városvezetés rokonszenvét nem lehetett így megnyerni. Az Egyesület novemberben módosította álláspontját: újabb határozatot hoztak, mely szerint minden hónapban választmányi ülést tartanak, s egyben nyilvánosságra hozták azt is, hogy új házat építenek, „ha lesz miből".

21 Egy új épület felépítésének anyagi fedezete ezúttal sem állt rendelkezésükre. 1899 áprilisában Donovitz Vilmos pénztáros arról számolt be, hogy az Egyesületnek „közel 400 forintja van (...) kamatoztatásra a takarékpénztárban elhelyezve".

22 Az adakozásra való felhívást követő közgyűlésen a pénztárnok még mindig „sovány ezer koronanyi" összegről beszélt.

23 A múzeumpártolók pénzbeli támogatására számítani meglehetősen naiv elképzelésnek tűnt. Házat építeni telek és pénz nélkül - bármilyen szép tervek is állnak a rendelkezésükre - hiú ábránd volt. Csávolszky - alig egy évvel a Bauer-féle múzeumépület-terv felvetése után - az 1899. november 11-i választmányi ülésen új elképzeléssel állt elő. Az evan-