Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszázötvenhat
Mindig várom a leveleidet, de ezen a héten különösen, mert Apu a hideg miatt nem jött haza pénteken és így végképp be vagyok savanyodva a két öreg nővel. [...] /Triznya/ Anyu írt a napokban, hogy Pesten is olyan hideg volt, hogy 3 bugyival felvértezve is visszafordult egy palotai kirándulástól és azzal szórakozott otthon, hogy a hazaküldött új ruháit sorba felvette és az egész ruhatárát átnézte, hogy ha utazhatnánk, mit kellene elvinnie és addig rendbe hozatni. Bár én nem nagyon bízom az engedély megkapásában, azért én is gondolkozom rajta, hogy a lehető legkevesebb holmival, a lehető legkisebb kofferral, hogy lehetnék minden alkalomra ellátva. [...] Szóval a két mama, egyelőre jól elszórakozik a készülődéssel, ami már önmagában is nagy haszon. Az olasz nyelvtudományomat, ami igen-igen kevés volt, nem hiszem, hogy sok eredménnyel tudnám felfrissíteni, de eladni csak nem fognak így sem, viszont, hogy társalogni tudjak, az egész reménytelen. A nagy hidegek miatt, hogy kevesebb fa fogyjon, amit vészes gyorsasággal tett, mivel Apu nem jött haza, én beköltöztem a nagyszobába a kanapémmal a könyvtár elé. Egyik este kivettem egy kezem ügyébe eső könyvet, ami véletlenül a „Római pillanat" címet viselte s Vas István 5 verseit tartalmazta. Ebben találtam egy „Szent Márk-tér" című versben a következő, lelkemből-lelkedzett sorokat: „Négy esténél több nekem se jutott e teraszokon inni vermutot, s vad évek után, vad évek előtt színi a lágy éjt, a lágy levegőt, mint szivacs, melyet a Lidón vetett elém a tenger, szívja a vizet. Majd szikkadtán, halálos-szárazon erre a térre s éjre szomjazom." Majdnem bőgtem. Olyan feledhetetlenül szép volt harminchét őszén, be kellene érnem azoknak a színeknek és annak a hangulatnak az emlékével, s nem olyan eszeveszetten vágyni viszontlátni. Pedig tudom, hogy a búcsú szörnyű lesz, mert véglegesnek fogom érezni. Az egész úttól azért félek, mert vissza kell jönni s a kis lila sapkát még bizakodóbban láttam eltűnni a 6i-esből, mint majd a Terminin látnám megkisebbedni a figuráitokat. A fene ette az ilyen fantáziát, amit okosabbra nem lehet használni. Újság különben tudtommal abszolúte nincs semmi. Az igaz, hogy az egyetlen élőlény a külvilágból, akit néha látunk Zsuzsika, és hébe-hóba Rudi 6 , de most az se jött el vasárnap Magda néni receptjét megújítani, mert meghűlt és fekszik. Pásztor se jár át ezekben a hidegekben, mert a pince ajtaját jobb ki se nyitni. [...] Magda néni most nagy fordításba esett; /Szőnyi/ Apu mindig bíztatott 5. VAS ISTVÁN (1910—1991) költő, műfordító, drámaíró, a XX. századi magyar irodalom egyik meghatározó egyénisége. 6. DR. SZABÓ RUDOLF, a helybeli orvos, aki rendszeresen látogatta Szőnyiéket Zebegényben.
