Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Ma (péntek) délben utazunk Firenzébe. Előtte még délelőtt megnézzük a modern festők múzeumát, hátha ott lesz Apu képe. A múzeum egy gyönyörű palotában van, a Grand Canal partján, a Palazzo Pesaroban. [...] Az első emeleten az olaszok vannak, ezek nem érdekesek, a másodikon rögtön látható Rodin Calais-i polgárok-ja és a Gondolkodó másolata, de így is csodálatosak és Meunier Bányásza. A képek nem voltak túl szépek, volt egy Bonnard akt, de az otthoni Reggeli nekünk jobban tetszett. Az egyik teremben nagy szívdobogás közepette felfedeztük Zebit, ugráltunk örömünkben, mert senki nem volt ott. Hiába, egész jó érzés Apu képét a Palazzo Pesaroban látni. Apu képe a főfalon lóg, mellette egy Csók akt van, olyan, mint amilyen a Szépművészeti Múzeumban is, fekete-fehét csíkos drapériával. [...] Délben indult a vonatunk. Este negyed nyolcra értünk Firenzébe, a nagy koffert megint betettük a ruhatárba. Sikerült szállást találni, közel a Sta Maria Novellához, Pensio Albanak hívják. Kisült, hogy a tulajdonosnő osztrák és nagy örömmel vette tudomásul, hogy mi Grazból jöttünk. Nagyon rendes a szobánk, megmosakodtunk és elmentünk sétálni. Az Arno partján mentünk a Ponte Vecchio felé és egészen kétségbeestünk, hogy ott minden le van bombázva. A híd maga nem, de a környéke romhalmaz. Most már tudjuk, hogy csak azt a részt érte találat, de akkor este azt hittük, hogy az egész Firenze ilyen lesz. [....] Másnap a Palazzo Vecchioba mentünk, gyönyörű volt minden, különösen a kékfalú liliomos terem. Mikor kijöttünk kicsit esett az eső, megnéztük a Loggia dei Lanzit, gyönyörű a Benvenuto Cellini, az Or San Michèle, a Baptisterium, a Dóm ezeket ugye úgysem lehet részletezni. Nagyon kifáradtunk, leültünk leketézni a Piazza Repubblicán. Ezután bementünk a Palazzo Strozziba, most egy kiállítás van, „Lorenzo Medici és a művészetek" címmel. Ez volt a legcsodálatosabb, amit láttunk. Maga a palota a legszebb épület és tökéletes ízléssel van megrendezve a kiállítás. Minden teremben más színű bársony drapériákkal behúzva a falak, és azon lógnak a képek. Mindenütt csak rejtett világítás. Csak olyan képek vannak, ami a Mediciekkel összefügg. Ez az épület a benne lévő művekkel, az egésznek az elrendezése olyan fantasztikus harmóniát mutatnak, hogy nem hiszem, hogy ilyen szépet bárhol másutt a világon lehet találni. Matyi szerint a Strozzi volt eddig a legnagyobb élménye, amit eddig látott. [...] Vasárnap. Délelőtt megnéztük a Sta Croceban Giottot, utána az Uffizit, aminek csak az olasz része volt nyitva, mert a többit renoválják, de így is a leggyönyörűbb képeket láttuk. A Pittiben a Fiatal angolt üdvözöltük Anyu nevében, különben szédelegtünk a rengeteg gyönyörű képtől, oldalakat kellene írni róluk. Hazajönni majdnem négykézláb tudtunk, délután, mint két pacal feküdtünk az ágyban. Másnap, indulás Rómába!!! Verocchio: Colleoni zsoldosvezér lovas szobra 1480-as évek, Velence, Campo Santi Giovanni e Paolo Szőnyi Zsuzsa Velencében, a Grazból Rómába tartó utazás közben a Szent Márk téren Szőnyi Zsuzsa levele, leltári szám: 2006.499.45.
