Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
19Zebegény, 1949. június 12. Edes Zsuzsókám, kösz szépen a fotót és az érdekes pünkösdi beszámolót. Igazán nagyon kedves és szép látványokban lehet ott részetek; a múltkori állatnap és verseny, a gyerek verseny, most meg ez a virágos bérmálási felvonulás. Felvonulások ugyan itt is vannak, de ezek nem változatosak. Zebegényben ugyan ilyen sincs, itt csak a malackák és kecskék járnak csapatosan. Ez a hét a széna jegyében zajlott le náhink. [...] Ma Iván 46 volt kint nálunk. Apu említette múltkor neki, hogy van itt egy részben hiányos rézkarcnyomó gépe s abban maradtak, hogy ha használhatóvá tudja Iván tenni, úgy neki adja Apu. [...] A gazdaságban más újság nincs, legfeljebb még csak az, hogy [....] a malackák olyan céltudatosan jönnek már haza, mintha mindig kijártak volna gyermekkoruk óta. Most folytatom Apuval együtt, hogy az orvietói látnivalókat leírjuk. Kedves Fixi-Faxi kollegák, ha lekerültök Orvietóba, amit nagyon ajánlok, hogy tegyetek meg, mert az érintetlensége a legérdekesebb. Tekintve, hogy egy hegykupac tetején van, nem fejlődhetett, mert nem volt neki helye hova nőni. Az egész város még körül van véve az eredeti falakkal s az utcák végtől-végig középkori és reneszánsz házakkal. Egyszóval a legjobban talán itt lehet élvezni azt, hogy milyen lehetett a középkorban egy ilyen falak közé zárt városkának az élete. S mindehhez jön, hogy kevés idegen fordul meg benne. Nincsenek az idegenforgalom számára berendezett giccsárudák és „vakulj magyar" intézmények. A Dóm a város közepén áll, egy nagyon szép téren, egyike a legépebb gótikus épületeknek Olaszországban. Legszebb a homlokzatán kívül a kapuktól jobbra-balra elhelyezett bronz dombormű sorozat. (Anyu szerint a legszebb dóm, amit valaha látott, a domborművek gyönyörűek, a világítás a templom belsejében nagyon finom. Vékonyra csiszolt márványlapok vannak üveg helyett. A templomtéren fű nő a macskakövek között, olyan kevesen járnak rajta.) A domborművek alkotója ismeretlen; egyike a legnevezetesebb korai reneszánsz munkáknak. (Orvietóban történt az, hogy gyerekek beszaladtak az anyjukat kihívni, „Inghlesi" felkiáltással, mikor megláttak bennünket, s a mamával együtt bámultak utánunk a kapukból.) Az orvietói katedrális homlokzata Az orvietói katedrális belső tere 46. IVÁN SZILÁRD id. (1912—1988) festőművész, 1928-29-ben Szőnyi István magániskolájába járt, majd Réti István és Varga Nándor Lajos voltak a mesterei, 1962-től 1984-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanított.
