Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

Bent a Dómban van a Luca Signoreili freskója, ami miatt mentünk tulajdonképpen Orvietoba, azonban várakozásomat nem elégítették ki, de azért nem bántam meg, hogy Orvietoba elkerültem. Külön mulatság, hogy ide viszik fel az embert a vasúttól azon a siklószerű liften, ami vízzel működik. Fent van egy forrás, ennek a vizéből megtöltik a fent lévő utazóskatulyát a lenti skatulyából meg lent kieresztik a vizet, s így mikor eleresztik őket, a felső súlya húzza fel az alsót. (Anyu úgy emlékszik, hogy a Dóm múzeumban láttunk miseruhákat, hímzés helyett kolibri tollakkal színezve és díszítve.) Valószínűleg van még Olaszországban több ilyen érintetlen városka is, de mi csak ezt ismerjük. Perugia és Siena is ilyesféle, de valamivel nagyobb és közismertebb s forgalmasabb. Ha csak lehet mindkettőt meg kell nézni. Elkezdtem már gondolkodni a pályázat megoldásán, melyről Anyu a múltkor írt s oda lyukadtam ki, hogy csinálok egy rendes, nekem megszokott témájú vázlatot, építkezés, cséplés, hídépítés, munkások stb. stb., s a két végére a képfelületnek egy-egy katonát teszek, amint őrködnek a békén. így azután még gusztussal is csinálhatom a tervrajzot. Egy csomó időmbe és pénzembe is fog kerülni, mert a méreténél fogva a pesti műteremben kell megcsinálni, tekintve, hogy 2,85 m a szélessége. De nem bánt a dolog, úgy is van egy pár képem, amit be kell fejezni, legalább ezeket is meg tudom csinálni. S pláne, ha a mai esővel megindult a negyven napig tartó Medárd, nem is fogok megsülni Pesten. Pá, pá, sokszor csókol benneteket Anyu és Apu Szőnyiné, Szőnyi, géppel írva, leltári szám: 2006.21.1. 20. Zebegény, 1949. június 16. Edes Zsuzsókám, kösz szépen a levelet, az „ott röpül a kismadár" lotót és a fürdőruha anyagmintát. [...] Csak nem tudom, fel tudtátok-e már szentelni, mert legalábbis nálunk meghűvösödött az idő. [...1 Nagy ide-oda beszéd folyt, hogy mikor kaszáljunk, mert helyi szokás szerint csak Űrnapja után szoktak kezdeni, de én etősködtem, hogy már nem lehet tovább várni, mert elvénül. Tavasszal olyan nagy volt a szárazság, hogy egész másképp fejlődött a fű, mint normális esztendőkben. Szerencsére a kaszáló ember Űrnap utánra, hosszabb időre már Dörfleinékhez volt lekötve s így ezáltal az én véleményem lett a győztes, aminek nagyon örülök, mert ha nem is nagyon sok, de gyönyörű lett a széna. [...] Egyelőre csak a szarkalábak virágzanak kéken és egy méter magasságban, no meg a Krimzon. így legalább mégis