Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

Magyar-francia művészeti kapcsolatoka 19. században Les liens artistiques franco-hongrois au xix

e siècle Interconnections between Hungarian and French Art in the Nineteenth Century Boros Judit Párizst a művészet fővárosaként, sőt „Mekkájaként" emlegették leveleikben a 19. század festői. Azok is, akik a festészeti modernizmus leginkább a tájképfestésben kibontakozó friss szemléletét kívánták ott elsajátítani, és azok is, akik az akadémiákon megtanulható, eklektikus, de technikailag jól megalapozott festői gyakorlatra tartottak igényt. A budapesti Műcsarnok téli és tavaszi tárlatain 1880 után kifejezetten sok francia kép szerepelt, barbizoni tájképek, történelmi kompozíciók, zsánerjelenetek, lehetőséget adva a hazai fiataloknak is a kortársi festészet sokrétű fejlődésének megismerésére.' Azok a festőnövendékek, akik • Budapest után, és Párizs előtt, Münchenben képezték tovább magukat - és ezt az utat járta be a korabeli magyar fiatalok zöme - München nagy nemzetközi tárlatain ismerhették meg nemcsak a francia festők munkáit, hanem a francia hatás alatt dolgozó, azt megfoghatóbban közvetítő belga, német, olasz vagy skandináv művészek alkotásait is. Ismeretes az a katartikus hatás amelyet a Glaspalastban rendezett 1869-es Nemzetközi Tárlaton

2 bemutatott francia tájképek, és különösen a Courbet-kollekció váltott ki a Münchenben tanuló magyar festőkből és amely töb bek között Szinyei Merse Pál festészetének kibontakozását is elő segítette. „Elámultam, hogy mennyire nekem adnak igazat a fran cia művészek munkái, hogy még sincs olyan rossz szemem Paris était évoqué par les peintres du XIX

e siècle comme la capitale de l'art, et même comme sa « Mecque », dans leurs correspondances. Non seulement par ceux qui désiraient assimiler la toute nouvelle vision du modernisme pictural qui émergeait surtout dans la peinture de paysage, mais par ceux également qui prétendaient à la pratique de la peinture telle qu'elle était enseignée dans les académies de peinture, éclectique, mais solide sur le plan technique. Après 1880, les expositions d'hiver et de printemps de la Galerie d'Art contemporain de Budapest (Műcsarnok) firent figurer à dessein bon nombre de tableaux français, paysages barbizoniens, compositions historiques, scènes de genre, pour donner la possibilité à leurs jeunes compatriotes de connaître eux aussi les développements complexes de la peinture contemporaine.' Ces peintres étudiants qui, après Budapest et avant Paris, poursuivirent leur formation à Munich - une route empruntée par la plupart des jeunes Hongrois de l'époque - purent découvrir au sein des grandes expositions internationales de Munich non seulement les travaux des peintres français, mais également les œuvres belges, allemandes, italiennes ou Scandinaves qui, subissant l'influence française, la transmettaient de façon plus intelligible. Notoire fut cet effet catarthique que les paysages français, et particulièrement la collection Courbet, présentés à l'Exposition Internationale de Glaspalast de 1869

1

, In their personal correspondence, painters of the late nineteenth century often referred to Paris as the capital, or even the Mecca, of art. This perception was shared in equal degree by those who were drawn to the fresh concepts of modern art at a time when these concepts were just emerging in connection with landscape painting and those who preferred the eclectic but technically wellfounded artistic approach taught at the art academies. After 1880, the Spring and the Winter Shows at the Budapest Palace of Art abounded in the compositions of French painters in the form of • Barbizon landscapes, historical compositions and genre paintings alike, thus providing ample opportunity for the young Hungarian artists to discover the multifaceted developments in contemporary painting.' Those aspiring young painters who moved to Munich to receive further training (after having completed their courses in Budapest but still before discovering Paris - this applied to most of the young Hungarian artists at the time) became familiar with the works not only of the French painters, but also of those Belgian, German, Italian and Scandinavian artists who had been affected by French painting and had conveyed the new developments in the most straightforward manner at the great international exhibitions in Munich. As is well known, the French landscapes, and most notably the collection of Courbet's works, which were shown Magyar-francia művészeti kapcsolatok a 19. században Les liens artistiques franco-hongrois au XIX

e siècle } Interconnections between Hungarian and French Art in the Nineteenth Century