Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

mint reámfogták. Courbet és a franciák egészen megerősítettek a magam felfogásában"' - írta haza a kiállítás megtekintése után. A Majális (1873), amely nem előzte meg sem a francia impresszionizmust, sem a plein airt - de ez mit sem von le értékéből elképzelhetetlen az 1869-es kiállítás felszabadító élménye nélkül.

4 Szinyei példája mutatja, mennyire összetett folyamatként kell elképzelnünk a francia festészet 19. századi eredményeinek hazai asszimilációját./ 1860 előtt nem sok magyar festő utazott tanulni a francia fővárosba. Marastoni Jakab iskolájának elvégzése után a többség Bécsben vagy Olaszországban képezte magát, majd az 1850-es évektől Münchenben. A Bajor Királyi Akadémiát preferálták a művészeti élet hazai vezetői is. És nemcsak azért, mert a sok negyvennyolcas emigránsnak menedéket nyújtó Párizs и veszélyes eszméket közvetíthetett az odalátogató fiatalok számára, hanem azért is, mert folyamatos modernizálódása ellenére a müncheni vagy düsseldorfi művészetfelfogás a század utolsó évtizedéig alapvetően konzervatív maradt. Államilag kontrollált intézmények működtették, mint a politikai-társadalmi diskurzus egyik csatornáját, meghatározva a hivatalosan elfogadható esztétikai normákat, melyek az ut pictura poesis elve alapján a pontosan kódolt politikai vagy morális tartalmak illusztrálását várták el a képzőművészettől./ Ezzel szemben a francia művészeti intézmények hatalmát a forradalom már erősen megtépázta, még akkor is, ha a megszüntetett Académie Royale de Peinture et de Sculpture helyett 1803-ban létrehozott Académie des Beaux-Arts 62 exercèrent sur les peintres étudiant à Munich et même, suscitèrent entre autres l'épanouissement de la peinture de Pál Szinyei Merse. « Je fus stupéfait de voir à quel point les travaux des artistes français me donnaient raison, je n'avais pas la vue si mauvaise contrairement à ce dont on m'accusait. Courbet et les Français me confortèrent absolument dans ma propre conception »

2

, écrivit-il dans une lettre à sa famille après avoir vu l'exposition. Sa Fête de mai, qui n'anticipait encore ni sur l'impressionnisme français, ni sur le plein air sans que cela lui ôte toutefois de son intérêt - aurait été inconcevable sans l'expérience libératrice de l'exposition de 1869

3

. L'exemple de Szinyei démontre à quel point nous devons considérer comme un processus complexe l'assimilation hongroise des avancées du XIX

e siècle de la peinture française.) Avant 1860, il y avait peu de peintres hongrois qui partaient étudier dans la capitale française. Une fois sortis de l'école de Jakab Marastoni, la plupart poursuivaient leur formation à Vienne ou en Italie, puis, à partir des années 1850, à Munich. Les maîtres de la vie artistique hongroise préféraient également l'Académie Bavaroise Royale. Et cela non seulement parce que Paris, en offrant un refuge aux nombreux emigrants quarante-huitards, était susceptible de diffuser de dangereuses idées parmi les jeunes y séjournant, mais aussi parce que contrairement à la modernisation permanente, la conception artistique de Munich ou de Düsseldorf resta fondamentalement conservatrice pendant la dernière décennie du siècle. Les institutions contrôlées par l'Etat fonctionnaient comme l'un des canaux du discours politico-social, en décidant des normes esthétiques officiellement admises, qui selon le principe ut pictura poesis, exigeaient des beaux-arts qu'ils illustrassent les principes politiques ou moraux rigoureusement codifiés. / En revanche, le pouvoir des institutions at the International Art Exhibition held in the Glaspalast in 1869,

2 exerted a cathartic effect on the Hungarian painters studying in Munich at the time, inspiring the further artistic development of many of them, including Pál Szinyei Merse. 'I was amazed to discover how well the works of the French artists justified my ideas, and 1 started to believe that I could not, after all, have such a poor artistic judgment as had been attributed to me. Courbet and the other French artists fully confirmed that my original artistic concept was right,'

3 he wrote after seeing the exhibition. The composition Majális (Picnic in May, 1873), which, contrary to popular belief, did not precede either French Impressionism or plein air painting - not that this could take anything away from its value - would have been inconceivable without the liberating influence of the 1869 exhibition.

4 Szinyei's example can bear witness to the complexity of the process through which Hungarian artists were able to absorb the accomplishments of nineteenth century French painting./ Prior to 1860 there were only a few Hungarian painters who travelled to the French capital to study. After learning the basics in Jakab Marastoni's art school, the majority moved on either to Vienna or to Italy for further training. Then, after the 1850s, their prime destination became Munich. The Bavarian Royal Academy became the preferred choice of the leading figures in the Hungarian art scene too. This was not only because there was a danger that Paris - the city that had offered refuge to countless Hungarian émigrés after the 1848-49 War of Independence - could corrupt the young visitors with dangerous ideas, but also because the concept of art promoted in Munich or Düsseldorf, despite its continual modernisation, remained basically conservative. It was operated by state-controlled institutions, as one of the possible Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois î Barbizon through French and Hungarian eyes