Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925
e percben oda" - írta 1923 januárjában, egy Párizs környéki (Fontainebleau) ház bérlésén gondolkodva.' 3 Májusban írt levele is az elvágyódás hangján szól: „Barátom, én csak nagyon nagy erőfeszítéssel tudom visszatartani magam a rögtöni utazástól.""' Jól fizetett állását feladva Onódi 1923. június 29-én érkezett Párizsba szobrász barátjával, Sóváry Jánossal 1 ' együtt, majd Jegessel Barbizonba utazott. 18 Onódi még Párizsban megismerkedett Jeges erdélyi román festőművész barátjával, Tassy Demiánnal, 14 aki rendszeresen levelezett velük, majd Párizsba való visszatérésük után társaságuk dr. Livius Lazar román filológussal egészült ki. / Mint említettük, franciaországi műveikből csak néhány maradt meg. Onódi Béla, aki rövid franciaországi tartózkodása után viszszatért Amerikába, ott élő nővére családjánál hagyta képeit, 20 о Magyarországra alig néhányat hozott haza, amelyeket eladott. „Egy itteni kiállításon kelt el egyik igen sikeresnek tartott őszi tájképem. Sajnos mindig könnyelmű voltam, így nem tudom, ki volt a vásárló." 21 Barbizoni időszakából a Boglyák, párizsi tartózkodásából A Luxembourg kertben című képeit ismerjük. 22 / Visszaemlékezése szerint Onódi már diákkorában lelkesedett a barbizoni mesterekért, különösen Millet, Corot és Paál László művészetéért. Jeges a francia mesterek közül nagyra becsülte Millet és Courbet festészetét. 2 ' Barbizonba érve - írja Onódi egyszer csak elénk tárult az erdei út, amelyről Paál László a 'Párizsi út a fontaineblcui erdőben' című képét festette. Nem szégyellem bevallani, úgy megrendített a tudat, hogy most én is itt állhatok 92 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon- sous le pinceau des Français et des Hongrois j В conçut l'invitation à la manifestation parisienne du centenaire de Petőfi. Il exécuta également des portraits sur commande. Jeges trouva en banlieue parisienne un atelier, où il logea avec un étudiant sicule sculpteur sur bois, Ferenc Jakab. Jeges fréquenta assidûment l'Académie Julian. En 1923, il exposa deux oeuvres au Salon de Paris, la composition qu'il avait déjà achevée à Budapest intitulée au bain et un autoportrait peint à Paris 13 . L'article prit soin de souligner qu'Ernő Jeges était le premier artiste hongrois à exposer, après la guerre, au Salon de Paris. Jeges trouva plusieurs protecteurs à Paris. Il avait d'éminents clients et commanditaires, comme entre autres le comte Bánffy, le baron Korányi, le banquier Károly Halmos, le prince Broghly auprès de qui il mis en gage les deux tableaux cités ci-dessus et grâce aux provisions desquels il put louer un atelier et payer un modèle. Ainsi put-il peindre sa première peinture à grandes dimensions, Une histoire symbolique de l'amour, qui évoque le début, le développement et la fin de l'amour en représentant une série d'actions accomplies à divers moments 14 . Cette œuvre, seulement connue d'après photographie, fut exposée au Salon de Paris de 1924.} Béla Onódi partit en 1923 pour l'Amérique, d'où il écrivit à Ernő Jeges qui séjournait alors déjà à Paris. De ses lettres émane sa soif de Paris: «j'ai un si fort désir d'aller à Paris que je voudrais presque y courir à cette minute même », écrivait-il en janvier 1923 alors qu'il songeait à louer une maison dans les environs de Paris (à Fontainebleau) 15 . Une lettre écrite en mai fait encore retentir ce désir : « Mon ami, ce n'est qu'au prix de grands efforts que je me retiens de faire le voyage sur-le-champ » 16 . Ayant through French and Hungarian eyes Symbolic Story of a Love, which depicts the beginning, the unfolding and passing of love through a diachronic series of events. 14 This painting, which is known only from a photograph, was exhibited in the Paris Salon in 1924./ Béla Onódi travelled to America in 1923 and wrote letters from there to Ernő Jeges in Paris. A longing for Paris can be felt in his letters. In a letter written in January 1923 in which he was thinking about renting a house outside of Paris (Fontainebleau), Onódi wrote, 'I have such a strong desire to go to Paris that I could almost run there this minute'. 1 '' The tone of the letter he wrote in May is also one of longing: 'M} friend, it is only with great efforts that can / keep myself from going there this moment.'"' Giving up his well-paid job, Onódi arrived in Paris on 29 June о 1923 with a sculptor friend, János Sóváry, 17 and then travelled to Barbizon with Jeges. 18 While still in Paris, Onódi met Jeges's Romanian painter friend from Transylvania, Demian Tassy, 19 who often sent them letters. After their return to Paris, they were joined by Dr Livius Lazar, a Romanian philologist./ As we have mentioned, only a few of the works they created in France still exist. Béla Onódi returned to America after his short stay in France and left his paintings with his sister's family, who were living there. 2 " He only brought a few to Hungary, which he then sold. 'An autumn landscape of mine considered quite successful was sold at an exhibition here. Unfortunately, I was always very careless, so I don't know who the buyer was.' 21 We know Haystacks from the Barbizon period and /n the Luxembourg Garden from the Paris period. 22
