Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925

ezen a helyen, hogy könnyes lett a szemem és letérdeltem és megcsókoltam a földet."

2

'

1 Első útjuk Miilet sírjához, majd műterméhez vezetett. Paál László házát pedig Onódi és Jeges közbenjárására „jelöltette meg a magyar a kormány".

25 Barbizonban egy állatfestő özvegyénél, Mme Bodmer-nél találtak szállást. A festéshez szükséges vásznat és vakrámát egy ott letelepedett görög kereskedőtől szerezték be.

26 Onódi barbizoni képeiből a művészettámogató Rodokanaki görög herceg házában nyílt kiállítás.

27 Onódi visszaemlékezése szerint eljutottak az északabbra eső Melunba is. Barbizoni tartózkodásuk emlékét sajátos módon örökítették meg: „Basbrieau-nak hívták a fontainebleu-i erdő egy részét. Itt egy fa törzsébe Ernő és én bicskával bevéstük a magyar címert, ezzel a szöveggel: 'Itt járt J.E.-O.B. 1923.'"

2

" Onódi 1923 о telén visszautazott Amerikába, az onnan írott leveleiből az erősen átfűtött nosztalgia hangja érződik: „Ha rád gondolok, okvetlenül a fontainebleau-i erdő is eszembe jut - ahol majd mindig együtt töltöttük el azokat a felejthetetlen 'boldog-szomorú' napokat még mindig ennyire imádom ezt a melancholikus rengeteget, hogy képzelődésemben szinte érzem tiszta, hűs, erdei levegőjét, megint járom csöndes, avarral teli útjait erre-arra Bas-breau s L'epine felé, mámorosan gyönyörködve a téli napsugárban, amint ezüstös fényben füröszti a hatalmas tölgyeket és a még fentrekedt vörös-sárga leveleket."

24

/ Jeges Ernő kisebb megrendüléssel, szűkszavúbban sommázta tevékenységét Deli Antalhoz írott levelében 1924 kora tavaszán: „Münchenben elválásunkkor nem gondoltam quitté son emploi bien rémunéré, Onódi débarqua à Paris le 29 juin 1923 avec son ami le sculpteur János Sóváry'

7

, puis se rendit avec Jeges à Barbizon'

8

. Onódi rencontra encore à Paris l'ami peintre de Jeges, un Roumain de Transylvanie, Demián Tassy

19

, qui envoya souvent des lettres pour eux, puis il compléta après leur retour à Paris son cercle social avec le philologue roumain le Dr. Livius Lazar. / Comme nous l'avons évoqué, des œuvres exécutées en France seules quelquesunes survécurent. Béla Onódi, qui après son court séjour en France retourna en Amérique, laissa ses tableaux chez la famille de sa sœur

20 qui habitait là-bas et en rapporta en Hongrie à peine quelques-uns qu'il vendit. « L'un de mes paysages automnaux considéré comme une vraie réussite fut vendu dans une exposition d'ici. Malheureusement j'ai toujours été négligeant, aussi n'ai-je aucune idée de l'identité de l'acquéreur. »

21 De sa période barbizonienne nous est parvenu Meules et de son séjour parisien, Au jardin du Luxembourg

22

.} D'après ses souvenirs, c'était encore étudiant qu'Onódi s'était enthousiasmé pour les maîtres de Barbizon, et particulièrement pour l'art de Millet, de Corot et de László Paál. Jeges admirait parmi les maîtres français la peinture de Millet et de Courbet

23

. En arrivant à Barbizon - écrit Onódi - « [...] tout à coup s'ouvrit devant nous le chemin forestier que László Paál avait peint dans son tableau "Route parisienne dans la forêt de Fontainebleau". Je n'ai pas honte d'avouer que la conscience de me retrouver à mon tour en ce lieu me bouleversa, que mes yeux se mouillèrent de larmes et que je tombai à genoux et baisai le sol. »

24 Leur premier voyage les conduisit à la tombe de Millet puis à son atelier. Quant à la maison de László Paál, Onódi et de Jeges intervinrent pour que « le gouvernement hongrois la commémorât »

2S

. A Barbizon, ils logèrent chez la veuve d'un peintre animalier, Mme Bodmer. Ils se procurèrent les toiles et les châssis dont ils avaient besoin chez un / According to his memoirs, Onódi was already enthusiastic about the Barbizon masters - especially Millet, Corot and László Paál when he was a student. From among the French masters, Jeges appreciated Millet's and Courbet's painting.

23 On his arrival in Barbizon, Onódi wrote 'all of a sudden I saw the forest path László Paál painted in Paris Path in the Fontainebleau Forest. 1 am not ashamed to admit that I was so moved by the fact that I too was standing in that place that my eyes filled with tears and I knelt down and kissed the ground.'

2

"

1 First they went to Millet's grave and then to his studio. Through the efforts of Onódi and Jeges, László Paál's house 'was designated by the Hungarian government'.

23 In Barbizon they found accommodation with Mme Bodmer, the widow of an animal-painter. They purchased the canvas and canvas-stretchers necessary for painting from a Greek merchant settled down there.

26 An exhibition of Onódi's Barbizon paintings was held in the house of Duke Rodokanaki, a Greek patron of the arts.

27 According to Onódi's memoirs, they also went north to Melun. They recorded their stay in Barbizon in a peculiar way: A part of the Fontainebleau forest was called Basbrieau. Here we carved the Hungarian coat of arms into the trunk of a tree with a jack-knife with the following inscription: "EJ. - B.O. were here, 1923"'

28 Onódi travelled back to America in the winter of 1923, and his letters written from there are filled with nostalgia: 'When I think of you, I also think of the Fontainebleau forest, where we spent those Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923-1925 De Barbizon à Szentendre- Les artistes de Szentendre à Barbizon, 1923-1925 } From Barbizon to SzentendreArtists from Szentendre in Barbizon, 1923- 1925 93