Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925
köszönhető. / 1926-ban, amikor a telep résztvevői először töltötték a nyarat Szentendrén, a kezdeti viszontagságos körülmények ellenére nagy figyelem övezte az általuk rendezett első két kiállítást. A második tárlat megnyitóján nemcsak a Képzőművészeti Főiskola, a Kultuszminisztérium és művészeti társaságok - köztük a Szinyei Társaság és a KÉVE - képviseltették magukat, hanem országgyűlési képviselők, politikusok is megjelentek. Nem titkolt szándékuk volt, és ennek hangot is adtak, „hogy a kormány és a város támogatásával Szentendre valóban pótolni fogja a tőlünk elszakított Nagybányát" 5 - Glatz Oszkár szavait idézve. Ennek hamarosan híre kelt, és még a nagybányai helyi újságban is .Nagybányai művésztelep Szentendrén" címmel ismertették a szentendrei kiállítást. 4 Nagybánya hatalmas művészi és etikai értéket о képviselt, és ahogy Murádin Jenő megjegyezte, a trianoni határmódosításokkal elszakadt „művésztelep és festőiskola megőrzése már nosztalgiákat meghaladó közösségi feladat volt. Biztosítani kellett működését és jogfolytonosságát." 5 Ugyancsak kultúrpolitikai missziós feladattá nőtt a nagybányai hagyomány határokon belüli jelképes továbbvitele, amikor kiderült, hogy a fiatal művészek telepalapítási kezdeményezése 6 pozitív visszhangra talált a szentendrei képviselőtestület és elsősorban az akkori polgármester terveiben. ) Dr. Starzsinszky László polgármester az idegenforgalom fellendítése céljából szándékozott a Duna-parti kisvárosban művésztelepet létrehozni. Szentendre festői adottságai, a fővároshoz való közelsége, az egykori gazdag szerb kereskedőváros 86 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon- sous le pinceau des Français et des Hongrois } B; culturelle, sur la démarche ambitieuse du maire d'alors de Szentendre et enfin, élément essentiel, sur l'ouverture d'esprit et l'esprit d'entreprise des membres fondateurs./ En 1926, quand les participants de la colonie passèrent leur tout premier été à Szentendre, les deux premières expositions qui leur furent commandées furent entourées d'une grande attention, et ce malgré les circonstances mouvementées de leurs débuts. Au vernissage de la seconde exposition, non seulement l'Ecole des Beaux-Arts, le ministère de la Culture et des sociétés artistiques - comme la Société Szinyei et le KÉVE - envoyèrent des représentants, mais des députés et des hommes politiques y assistèrent également. Loin de dissimuler leurs intentions, ils exprimaient l'idée qu'« avec le soutien du gouvernement et de la ville, Szentendre remplacerait] vraiment Nagybánya qui [leur] avait été arrachée » 3 selon les propres mots d'Oszkár Glatz. La nouvelle se répandit bientôt et même le journal local de Nagybánya consigna l'exposition de Nagybánya sous le titre de « La colonie d'artistes de Nagybánya à Szentendre »". Nagybánya avait incarné des valeurs esthétiques et éthiques considérables, et ainsi que Jenő Murádin le fit remarquer, « le maintien de la colonie et de l'école de peinture » que le remaniement des frontières consécutif à Trianon avait isolée, « était un devoir collectif qui allait bien au-delà de la seule nostalgie. Il fallait garantir son fonctionnement et la continuité de ses droits » 5 . De même la continuation symbolique de la tradition de Nagybánya au sein des nouvelles frontières se transforma-t-elle en un devoir sacré de la politique culturelle, lorsqu'il s'avéra que les débuts de la colonie des jeunes artistes 6 irbizon through French and Hungarian eyes the spiritual openness and enterprise of the founding members. / In 1926, when the participants of the colony first spent the summer in Szentendre, great attention was paid to the first two exhibitions organized by them, despite the adverse circumstances in the beginning. Representatives of the Academy of Fine Arts, the Cultural Ministry and the art societies - among them the Szinyei Society and the KÉVE (Union of Hungarian Artists and Applied Artists) - as well as members of parliament and politicians attended the opening of the second exhibition. Their overt and expressed aim was, according to Oszkár Glatz, that 'with the support of the government and the town, Szentendre will replace Nagybánya, which was taken away from us'. 3 Word soon spread, and о even the local newspaper in Nagybánya reported on the Szentendre exhibition under the title 'Nagybánya artists' colony in Szentendre'. 4 Nagybánya was of great artistic and ethical value, and, as Jenő Murádin remarked, 'the preservation of the artists' colony and painter school detached by the Trianon border changes 'was already a community task that went beyond nostalgia. Us functioning and legal continuity had to be assured.' 5 The symbolic continuation of the Nagybánya traditions within the boundaries of the country also became a focal point of cultural policy when it turned out that the young artists' proposal to found a colony 6 got a positive response from the local council and especially the mayor of Szentendre. / The mayor, Dr László Starzsinszky, wanted to create an artists' colony in the town on the bank of the Danube in order
