Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925

Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923-1925 De Barbizon à Szentendre - Les artistes de Szentendre à Barbizon, 1923-1925 From Barbizon to Szentendre - Artists from Szentendre in Barbizon, 1923-1925 Bodonyi Emőke - Verba Andrea A Képzőművészeti Főiskola növendékei számára a nyári művésztelepi gyakorlatokon 1913-tól lehetővé vált a szabadban való festés. Ennek következtében a húszas években a nagybányai művésztelep mintájára számos olyan főiskolai művésztelep működött, ahol főiskolai tanárok vezetésével folyt a munka. Ezért nem tűnhetett szokatlannak, hogy 1926-ban a szentendrei művésztelep leendő alapítói is főiskolai tanárukat, a nagy tekintélyű nagybányai mestert, Réti Istvánt kérték fel a vezetésükre. Mivel sokirányú teendői miatt Réti nem tudta elvállalni a feladatot, helyette a nagybányai művésztelep másik mestere, Glatz Oszkár - ekkor a Képzőművészeti о Főiskola rektora - fogadta el a felkérést.

1 / Az alapítók eredetileg alkalminak szánták ezt a csoportosulást, amely összefüggött nehéz egzisztenciális helyzetükkel: nem volt műtermük és munkalehetőségük. „Nem gondoltuk, hogy itt huzamosabb időre gyökeret verhetünk, hogy művésztelepet alapíthatunk" - emlékezett vissza Jeges Ernő, a társaság titkára 1938-ban a telep hivatalos szerve, a Szentendrei Festők Társasága megalapításának tizedik évfordulóján.

2 A körülmények kedvező együttállása segített abban, hogy a művésztelepi alkotómunka nem egy- vagy kétnyári társulás lett. Ez a kultúrpolitika támogatásának, az akkori szentendrei polgármester ambiciózus hozzáállásának és nem utolsósorban az alapító tagok szellemi nyitottságának és vállalkozó kedvének volt Les élèves de l'Ecole des Beaux-Arts de Budapest purent peindre en pleine air grâce à la mise en pratique, à partir de 1913, de la colonie d'artistes estivale. C'est pour cette raison que, dans les années vingt, tant de colonies d'artistes des Beaux-Arts se mirent à fonctionner sur le modèle de la colonie de Nagybánya, où sous la direction des professeurs des Beaux-Arts ils poursuivaient leur travail. Aussi ne pouvait-il sembler surprenant qu'en 1926, ceux qui allaient fonder la colonie d'artistes de Szentendre invitèrent eux aussi leur professeur des BeauxArts, le très prestigieux maître de Nagybánya, István Réti, à venir les diriger. Comme Réti, accaparé par des tâches diverses, ne put assumer о la charge, ce fut à sa place un autre maître de la colonie de Nagybánya, Oszkár Glatz - alors recteur de l'Ecole des Beaux-Arts - qui accepta l'invitation

1

. } A l'origine les fondateurs n'avaient pas l'intention de rendre ce regroupement permanent, compte tenu de la difficulté de leurs conditions matérielles : ils n'avaient ni atelier ni possibilités de travail. « Nous ne pensions pas pouvoir nous implanter ici assez longtemps pour fonder une colonie d'artistes », évoquait Ernő Jeges, le secrétaire de la société en 1938, au moment du dixième anniversaire de la fondation de la Société des Peintres de Szentendre, l'organisme officiel de la colonie

2

. Une conjonction de circonstances favorables contribua à éviter de faire de l'activité artistique de la colonie l'affaire d'une association d'un ou deux étés. On put compter sur le soutien de la politique From 1913, the students of the Hungarian College of Fine Arts had the opportunity to paint in the open air during the summer exercises at the artists' colony. As a result of that, several academic artists' colonies, which were modelled on the Nagybánya artists' colony and where work was coordinated by teachers from the college, were functioning in the 1920s. It did not seem unusual, therefore, that in 1926 the future founders of the Szentendre artists' colony invited István Réti, their teacher at the college and a prestigious master at Nagybánya, to be their leader. As Réti himself could not undertake the task due to his various activities, it was Oszkár Glatz, another master at the Nagybánya colony and at the time the Academy's rector, who accepted the invitation.

1 / Originally the founders intended this grouping to be a temporary one due to their difficult financial situation: they had neither studios nor jobs. 'We did not think we could settle down here for a longer period of time and found an artists' colony,' as Ernő Jeges, rhe secretary of the society, recalled in 1938 at the tenth anniversary of the foundation of the Society of Szentendre Painters, the colony's official body.

2 The fortunate constellation of circumstances helped the creative work at the artists' colony last longer than one or two summers. It was owing to the support of cultural policy, the ambitious attitude of the mayor of Szentendre, and, last but not least, Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923-1925 De Barbizon à Szentendre-Les artistes de Szentendre à Barbizon, 1923-1925 ] From Barbizon to Szentendre-Artists from Szentendre in Barbizon, 1923 - 1925 N5