Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

Zichy Mihály volt igen tevékeny elnöke./ Munkácsy 1872 elején költözött Párizsba és sietett maga után hívni barátját, Paál Lászlót is. Kezdettől jó kapcsolatokat ápolt a párizsi művészvilág sikeres festőivel, művészeti felfogásának megfelelt a realista életképfestés Courbet körül kialakult gyakorlata. Már az 1867-es világkiállításon találkozhatott Courbet műveivel, és ezt a hatást csak megerősítette a korábban említett 1869-es müncheni tárlat. De az 1870-es évek elején nagy megbecsüléssel emlegette leveleiben Corot és Millet festészetét is.

12 1873 után, amikor Paált meglátogatni Barbizonba ment, Corot és Millet hatása a korábbinál erőteljesebben érvényesült tájképeiben. Az eredetileg néhány naposra tervezett látogatás három hétre nyúlt, a fontainebleau-i erdő különleges szépsége, változatossága, fényviszonyai megejtették Munkácsyt is, aki német közvetítéssel, Eduard Schleich, Adolph Lier képei által már Münchenben megismerkedett a szándékosan esetleges kivágás és a laza ecsetkezelés lehetőségeivel, de az új természetlátás, a paysage intime valódi értékét és természetét Barbizonban sajátította el. / A barbizoni tájfestészet, mint a 19. századi modernizmus egyik jól körülírható fejezete, egy sajátos hiátus kihasználásának is köszönheti létrejöttét. Az akadémiai műfajelmélet, éppen mert a tájképfestést másodrendű műfajnak tartotta, nem szabályozta túl szigorúan a vele szemben megfogalmazott elvárásait. A tájkép vagy háttérként volt jelen egyéb, jelentősebb műfajokhoz tartozó képeken, vagy természeti de 1874 à 1878.} Au début de 1872 Munkácsy s'installa à Paris et s'empressa de faire venir auprès de lui son ami, László Paál. Dès le début il entretint de bonnes relations avec les peintres à succès du monde de l'art parisien et la pratique développée autour de Courbet du tableau de genre réaliste répondait à sa conception artistique personnelle. Il avait déjà pu découvrir les œuvres de Courbet lors de l'Exposition Universelle de 1867, et cette influence n'avait été que plus renforcée par l'exposition munichoise de 1869 déjà évoquée. Mais au début des années 1870, il mentionnait aussi avec le plus grand respect la peinture de Corot et de Millet". Après 1873, quand il alla rendre visite à Paál à Barbizon, l'influence de Corot et de Millet agit plus sensiblement qu'auparavant dans ses paysages. La visite qui ne devait durer à l'origine que quelques journées s'étendit sur trois semaines, la beauté particulière de la forêt de Fontainebleau, sa diversité, ses conditions de lumière, séduisirent aussi Munkácsy, qui par l'intermédiaire des tableaux des Allemands Eduard Schleich et Adolph Lier, s'était déjà familiarisé à Munich avec les possibilités de l'encadrement intentionnellement fortuit et du coup de pinceau souple, mais qui assimila à Barbizon la nature et la valeur réelle de cette nouvelle vision de la nature qu'était le paysage intime.} Le paysage barbizonien, l'un des chapitres les mieux commentés du modernisme du XIX

e siècle, doit aussi sa naissance à un hiatus particulier dont il put profiter. La théorie académique, justement parce qu'elle considérait le paysage comme un genre artistique de second ordre, ne réglementa pas trop strictement ses exigences à son égard. Ou bien le paysage était présent comme arrière-plan dans les tableaux appartenant aux autres genres artistiques plus reconnus, ou bien, en se servant des éléments de la nature, donnait une two lengthy articles in two successive issues in the autumn of 1870 about Hungarian nationals of various occupations who were then living in the French capital." Although they could hardly be described as art patrons, they did provide some help and assistance to the Hungarian artists living there through their occasional, smaller purchases. Members of this Hungarian colony made up the backbone of the Hungarian Society, which was organised in 1874 and had an extremely active president in the person of Mihály Zichy from 1874 through 1878./ Munkácsy moved to Paris in early 1872. He soon invited his friend, László Paál, to follow him. From the first moment, he developed good relations with the successful painters of the Paris art scene. The style of Realist genre painting, which developed around Courbet's art, suited his artistic temperament. He may have seen some of Courbet's works as early as the 1867 World's Fair. This influence could have been amplified by the above mentioned Munich exhibition of 1869. In the early 1870s, he also wrote warmly about the painting of Corot and Millet in his letters.

12 After 1873, when he went to visit Paál in Barbizon, the influence of Corot and Millet seemed to have gained force in his landscapes. The visit, which was originally planned to last a couple of days, was eventually extended to three weeks. The exceptional charms of the Fontainebleau forest, its diverse beauties and light conditions captivated Munkácsy too, who, through certain German works (the paintings by Eduard Schleich, Adolph Lier), had learnt about such artistic devices as deliberately haphazard cropping or flowing brushwork when he was back in Munich, but it was in Barbizon where he developed a true appreciation for the new way of seeing nature, for paysage intime.} The Barbizon landscape painting, one of the most readily identifiable chapters in the history of Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois j Barbizon through French and Hungarian eyes