Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században
nem kevésbé volt konzervatív és etatista, mint elődje. De az új intézmény már egy polgári rend intézménye volt, elvileg bárki által vitatható esztétikai elvárásokkal. A művészeti nézetek fokozatos kiszabadulása a hivatalos intézmények dominanciája alól a műkereskedelem lassú kiépülésének is köszönhető. Az eladási lehetőségek gyarapodásával lazultak a stílusbeli kötöttségek. Természetesen ez a lazulás, felszabadulás igencsak relatív volt, hiszen a műkereskedelem ugyanúgy kialakította a maga elvárásait stíluskérdésekben is, mint korábban vagy párhuzamosan a hatalom./ A természeti környezet és az abban való életvitel mint a városi, polgári életforma alternatívája, korrekciója, Jean-Jacques Rousseau filozófiájának alaptétele. Az 1848-as párizsi forradalom leverése után, a liberális értékeket deklaráló, de azok érvényesítését vérbe fojtó társadalmi „rend"-nek hátat fordítva, a művészek vagy a természetbe, vagy a l'art pour Vart zárt világába menekülhettek. 5 Barbizonba, mint Millet, Théodore Rousseau, Daubigny és mások, vagy a neoklasszicizmus - késői romantika ellentétéből és összefonódásából kiépülő külön világba, mint Ingres, Delacroix vagy Couture. A két irányt Gustave Courbet, majd kevéssel utána Edouard Manet próbálta egybefogni és visszafordítani a realizmus irányába. Ilyen értelemben is emblematikusnak tekinthető Courbet 1855-ös különkiállításának cégére, a Le Réalisme, valamint ott bemutatott legfontosabb képe, A festő műterme. 6 } Az első magyar festő, aki hosszabb időre letelepedett a francia fővárosban és a művészeti élet teljes jogú tagjaként részt artistiques françaises avait déjà été violemment malmené par la révolution, cela même alors que l'Académie des Beaux-Arts, fondée en 1803 pour remplacer l'Académie Royale de Peinture et de Sculpture qu'on avait fermée, n'était pas une héritière moins conservatrice et étatiste. Mais la nouvelle institution était déjà celle de l'ordre bourgeois, avec des exigences esthétiques pouvant être théoriquement débattues par n'importe qui. La libération progressive des opinions artistiques de la domination des institutions officielles fut également redevable à la constitution graduelle du marché de l'art. L'augmentation des possibilités de ventes permit d'assouplir les contraintes de style. Bien sûr, cet assouplissement, cette libération, étaient pour le moins relatifs, puisque le marché de l'art formula aussi bien ses propres exigences même dans les questions de style, tout comme le pouvoir auparavant ou encore parallèlement. / L'environnement naturel et le mode de vie lui correspondant comme alternative, correction à la vie bourgeoise de la ville, avait • été un axiome développé par la philosophie de Jean-Jacques Rousseau. Après l'écrasement de la révolution parisienne de 1848, les artistes, tournant le dos à « l'ordre » social qui proclamait des valeurs libérales qu'il noyait ensuite dans le sang, purent s'enfuir soit dans la nature, soit dans le monde clos de l'art pour l'art 4 . A Barbizon, comme Millet, Théodore Rousseau, Daubigny et d'autres, ou dans le monde à part établi à partir de l'opposition et de l'entremêlement entre néo-classicisme et romantisme tardif, comme Ingres, Delacroix ou Couture. Gustave Courbet, puis un peu plus tard Edouard Manet, tentèrent de réconcilier ces deux attitudes et de les réorienter vers la réalité. En ce sens même, on peut considérer comme emblématiques l'enseigne de l'exposition indépendante de 1855 de Courbet, Le Réalisme, ainsi que le tableau le plus important channels for social and political discourse, laying down the officially accepted aesthetic norms, which expected from fine art an illustration of precisely coded political and moral content based on the principle of ut pictura poesis. / By contrast, the authority of the French art institutions had been severely undermined by the revolution even though the Académie des Beaux-Arts - the institute that was set up to replace the abolished Académie Royale de Peinture et de Sculpture - turned out to be just as conservative and authoritarian as its predecessor had been. The new institution, though, was a bourgeois institution, and theoretically its aesthetic assumptions could be challenged by anyone. The gradual deliverance of artistic ideas from the oppressive control of the official institutions was also due to the steady build-up of art dealerships. As new channels opened up in art dealership, stylistic constraints began to relax. Naturally, this deliverance and easing up could only be relative, as the art dealerships themselves developed their 4 own stylistic expectations, just as the authorities had done earlier and indeed continued to do. / The fundamental tenets of JeanJacques Rousseau's philosophy were that natural environment and living in natural surroundings serve as an alternative - or a correction - to urban, bourgeois lifestyle. After the bloody suppression of the Paris revolution in 1848, the artists who wanted to turn their back on the establishment, which declared liberal principles yet violently opposed putting them into practice, could escape to either nature or the closed world of l'art pour Vart. 5 Some of them followed the example of Millet, Théodore Rousseau and Daubigny and moved to Barbizon, while others took refuge in a separate world emerging from the conflict and combination of Neoclassicism and late Romanticism, as had Ingres, Delacroix or Couture. Gustave Magyar-francia művészeti kapcsolatoka 19. században Les liens artistiques franco-hongrois au XIX e siècle ! Interconnections between Hungarian and French Art in the Nineteenth Century 6 3
