Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Papp Katalin: „Az erdők fiai” A „táj felé törekvés” barbizoni megállója
a Pásztorlányka nyájával című kisméretű remekével gazdagította a kiállítást. Műveit általában anekdotikus hangvétel, humoros megközelítés jellemzi, ugyanakkor meghittség árad belőlük. Az ember, állat és növényzet összetartozása, a harmónia és a békés egymás mellett élés idilli ábrázolása minden mesterkéltség nélkül az egyszerű élet szépségének szeretetét sugározza. / A tájkép jelentősége a 19. század folyamán egyre nőtt. Bár a Francia Képzőművészeti Akadémia eleinte csak a heroikus és történelmi tájakat tartotta egyenrangúnak a figurális és történelmi kompozíciókkal, a tájképek számaránya emelkedett a párizsi Salon tárlatain. A Barbizonhoz kapcsolódó művészek rendre beküldték munkáikat, s egyre nagyobb megbecsülést vívtak ki egyszerű tájábrázolásaikkal. Ennek ellenére hosszú évekbe telt, míg a műfaj kivívta magának a hivatalos elisme- n rést is, és egyenlő megítéléssel kezelték a többi kategória műveivel a hivatalos kiállításokon. / Charles-François Daubigny volt az első barbizoni mester, aki megpróbálta összeegyeztetni a Salon kiállításain érvényben lévő elvárásokat az új festői felfogással. О volt az, aki a Salonba szánt reprezentatív képeit is közvetlenül természet után festette. Nyaranta kis bárkán hajózott az Oise-on, hiszen a szinte csak erdei tájakat ábrázoló társaival szemben őt a folyó, a folyópart, a víz és a partok ellentéte vonzotta. Élményeit a rá jellemző tárgyilagos szemlélettel rögzítette. A műveiben szokatlannak számító, „vázlatos", kimunkálatlannak vélt alkotói módszerét tartjuk ma művészete egyik legfőbb erényének. Daubigny, ha nem is könnyen, de lassanként el tudta fogadtatni festészetét a fennálló 54 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon-sous le pinceau des Français et des Hongrois J В Charles Emile Jacque aimait représenter les animaux, montrant dans ses compositions de Barbizon la vie quotidienne de la campagne, dont nous avons pu représenter le travail grâce au prêt de deux collections françaises. Le Musée Municipal des Beaux-Arts de Pau et la Mairie de Fontainebleau ont respectivement contribué à cette exposition avec Intérieur de bergerie et le petit chef-d'œuvre La bergère et ses moutons. Ses œuvres sont généralement marquées par une approche humoristique et un ton anecdotique tout en recelant d'intimité. La représentation idyllique de l'union entre l'homme, l'animal et la végétation, de la coexistence en paix et de l'harmonie, rayonne d'amour pour la beauté de la vie simple dépourvue de toute affectation./ Au cours du XIX e siècle, le paysage acquit de plus en plus d'importance. Bien que l'Académie des Beaux-Arts française n'eût d'abord mis sur le même pied d'égalité avec les compositions figuratives et historiques que les paysages héroïques et historiques, les paysages prirent une proportion de plus en plus grande au Salon parisien. Les artistes gravitant autour de Barbizon y envoyèrent périodiquement leurs œuvres et conquirent par leurs simples paysages de plus en plus d'estime. En revanche, le genre mit de longues années à conquérir pour lui une reconnaissance officielle, et à être traité avec un jugement égal avec les œuvres des autres catégories dans les expositions officielles. / Charles-François Daubigny fut le premier maître de Barbizon à tenter de concilier les exigences en vigueur aux expositions du Salon et la nouvelle conception des peintres. Ce fut lui qui peignit directement d'après nature aussi ses tableaux représentatifs destinés au Salon. Tous les étés, il naviguait dans une petite barque sur l'Oise, car contrairement à ses camarades qui représentaient presque exclusivement des paysages forestiers, il était attiré par le fleuve, la rive, et l'opposition entre eau lizon through French and Hungarian eyes melancholy, is on permanent exhibit at the Museum of Fine Arts in Budapest./ Charles Emile jacque, whose work has been lent by two French collections, enthusiastically depicted animals in his Barbizon compositions, which show everyday life in the countryside. The exhibition has been enriched by Interior of a Sheepfold from the Musée Municipal des Beaux-Arts de Pau and Mairie de Fontainebleau's miniature entitled Shepherdess with her Flock. His works are generally characterized by an anecdotal tone and a humorous approach. They nevertheless give off a feeling of intimacy. The affinity of human, animal and plant; the harmony; and the idyllic depiction of living peacefully with one another radiate the love of the beauty of a simple life without all the artifice./ The significance of the landscape continued to grow throughout the nineteenth century. Although the French Academy of Fine Arts initially considered only heroic and historical landscapes to be on о the same level as figurai and historical compositions, the number of landscape paintings at the Paris Salon continued to grow. The Barbizon artists submitted their works one after the other, and they were receiving increasingly greater esteem with their simple landscape depictions. Despite this, many years passed until the genre achieved official recognition and was judged on a par with works in the other categories at the official exhibitions. / CharlesFrançois Daubigny was the first Barbizon master to try to reconcile the current expectations in the Salon exhibitions with the new approach to painting. He painted the pictures he intended to exhibit at the Salon directly from nature. He spent summers in a small boat on the Oise since, unlike his fellow artists who depicted forestscapes almost exclusively, Daubigny was attracted to the river,
