Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Papp Katalin: „Az erdők fiai” A „táj felé törekvés” barbizoni megállója

Új elemek, a plein-air festészet megjelenése A szabad természet utáni tanulmány a kész festmény előkészítésének régóta ismert módszere volt. A közvetlenül a természetben készült vázlatokat, rajzokat mind a művész, mind a közönség kiindulópontnak tekintette, de nem tartották „művészinek". Később mégis éppen a vázlatok közvetlensége, elnagyoltsága, festéstechnikai frissessége indította el a tájképfestészet megújulását. Fontossá vált a látvány és a mű viszonya, a valóság elemeinek esztétikai transzponálása, a festés folyamata, „hogyan készül a festmény?" kérdése. Műteremben vagy helyszínen, közvetlenül vagy vázlatok közbeiktatásával, különböző tájelemekből komponálták, vagy pontos helyszínleírása egy konkrét táji környezetnek? A festők nem a részletek precizitásával, hanem az összbenyomás megragadásával és köz- о vetítésével kívántak hatást elérni./ A szabad természetben festett tájképeken a fény és az árnyék egyre erősebb szerephez jutott, ami együttjárt a megélénkülő kolorit elemeinek, a színeknek a mind nagyobb szerepével. A napfényben határozottan különváltak a megvilágított és a sötétebb, árnyékban maradt felületek. Az árnyékot világosabb árnyalatokra bontották, melyeket reflexekkel, a fény közvetett visszatükröződéseivel élénkítettek, ellentétben a szűrt fényhatásű, műtermi képek árnyékkezelésével, ahol minden árnyékot egyfajta homogén tónusként adtak vissza. A szabadtéri megvilágítás fény-reflexei, a gyorsan rögzített atmoszférikus változások keltették a természeti élmény hitelességét./ A 19. század elején a festők többnyire magányosan indultak felfedezni a tájat, majd egyre d'authenticité. La proximité de la nature incita les artistes à une approche plus subjective. On mesura la vision du paysage à l'aune de l'originalité du regard jeté sur la nature. Nouveaux éléments, apparition de la peinture en plein air L'étude libre d'après nature était une méthode connue depuis longtemps que l'on réservait aux travaux préparatoires de peinture. Les esquisses et dessins spontanément exécutés à l'air libre étaient considérés par tout artiste et tout spectateur comme un point de départ et non comme un « objet d'art ». Par la suite, ce furent justement la spontanéité de ces dessins, leur aspect bâclé, la fraîcheur de la technique picturale, qui lancèrent le renouveau du paysage. La vision et son rapport à l'œuvre, la transposition esthétique d'éléments de la réalité, le processus temporel de la peinture, acquirent de l'importance. La question devint : « De quelle façon la peinture a-t-elle été exécutée о ? ». En atelier ou en plein air ? Spontanément ou par l'intermédiaire de croquis ? Etaient-elles composées à partir de divers éléments du paysage ou étaient-elles plutôt la retranscription précise de l'entourage d'un paysage concret ? Les peintres souhaitèrent obtenir de l'effet non pas par une profusion de détails minutieux mais en saisissant et en retransmettant l'impression d'ensemble. } Dans les paysages peints à l'air libre, lumière et ombre jouèrent un rôle de plus en plus crucial, qui alla de pair avec le rôle croissant des couleurs. On sépara définitivement le plus clair du plus foncé à la lumière du jour, les surfaces demeurant à l'ombre. On décomposa en nuances plus claires les ombres qu'avec les reflets on aviva par les réverbérations indirectes de la lumière, par opposition aux maniements de l'ombre des tableaux «Les fils des forêts». L'étape de Barbizon dans la « quête du paysage » / 'The Sons of was created not by the artists who were improving the traditional branches of art but rather by those who were able to reevaluate the relationship between humans and nature. In the light of experienced reality, the inherited forms of painting were no longer in certain stereotypes behind whose surface the real content was missing. The proximity of nature drove artists to a subjective approach. The genuineness of the eye cast on nature became the gauge of the landscape attitude. The advent of new elements, plein-air painting The open air study was the traditional method for preparing the painting proper. Both the artist and the public regarded the sketches and drawings made in nature as a starting point; but they did not consider them 'art'. Later, though, the very immediacy of the sketches, their perfunctory nature, and the liveliness of their painting technique sparked a revival in landscape painting. The scenery and the work's relationship to it, the aesthetic transposition of the elements of reality, and the painting process became important. The question is how a painting is made. Is it composed from the various elements of the landscape in the studio or on site, directly or from sketches, or is it an accurate on-the-spot description of a specific landscape? The painters wanted to achieve an effect by capturing and conveying the general impression and not by depicting the precision of details./ In landscape paintings painted in the open air (en plein air), light and shadow take on greater prominence, which goes with the much greater role played by colours and the elements of more intense colouring. The surfaces washed in light and the darker ones in the shadows were clearly distinguished in the sunlight. The shadows were broken down into „Az erdők fiai". A „táj felé törekvés" barbizoni megállója 49 he Forest'. The Barbizon stop on the 'drive for landscape'