Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)

Schenk Lea: Bevezető

művészek önportréi is szerepelnek. A „mintegy hatvan kisebbnagyobb rajzot"

12 tartalmazó gyűjtemény úgy jött létre, hogy a kisdiák Chikán Bálint neves művészeknek küldött leveleiben arra kérte őket, hogy küldjenek neki önarcképeket. E levelek nyomán „a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első harmadában, (...) olyan kitűnőségek éreztek rá arra, hogy fontos küldeni egy rajzot, mint Barcsay Jenő, Bálint Endre, Czóbel Béla, (...), Kmetty János, Korniss Dezső".

13 „A kérések nyomán önarcképek születtek még olyanokról is, akik egyébként soha nem nyúltak ehhez a témához"

14 például Barcsay Jenőtől, Deim Páltól. Chikán Bálint „Önarcképek" gyűjteménye, személyes indíték miatt, csak halála után vált publikussá. Chikán a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Képzőművészeti Főosztályának vezetőjeként 1992 tájékán egy átfogó műfajkutatási programot kezdeményezett, melynek keretében művészettörténész kollégái a városkép, az akt és a csendélet műfajait dolgozták volna fel. Műfajkutatási programjába témaként az önportrét nem vette be. Chikán Bálint e tervezett programjából csak Kiss Joakim Margit Genius Loci című kiállítása és katalógusa valósult meg 1996-ban,

15 melyet a szerző Szentendre városképi motívumain keresztül megragadható bevezetésnek szánt „egy ikonográfiái kutatásba".

16 Jelen kiállítás koncepciója tipológiai, tematikai és ikonográfiái rendszerezésen és a legjellemzőbb motívumok feltárásán alapulva a Szentendréhez kötődő művészek önarcképeit, művészportréit és kettős arcképeit mutatja be. Az alkotások közel fele az 1930as évekből származik. A kiállítás az 1910 és 1970 közötti időszak leggyakoribb és legfontosabb tematikus csoportjait és képtípusait kiemelve köz- és magánygyűjtemények anyagából ad reprezentatívválogatást. A legegyszerűbb megjelenésű önképmás az, amikor a művész semleges háttér előtt kellék vagy attribútum nélkül festi meg önarcképét. Ám ez sem számít egyszerű önportrénak, hiszen a stúdiumszerű tanulmánytól, az érzelmek kifejezésén át a személyiség mély rétegeinek pszichologizáló feltárásáig ívelhet az önmegmutatkozás skálája. Ez a „legegyszerűbb típusú" önképmás - helyhiány miatt - sajnos nem szerepelhetett kiállításunkon. Az önarckép és a portré rendkívül népszerű önfeltáró és lélekelemző műfaj a festőművészek körében, és a kiállításokat látogató közönség is szívesen ismerkedik meg a művészek képmásaival. Ez a szentendrei festészetben is rendkívüli változatosságot képviselő műfaj először kerül a közönség elé olyan tematikailag rendszerezett koncepcióban, mely az alkotó művész festői hivatásának és kapcsolatainak bemutatása mellett az önreflexió és önreprezentáció hasonló típusait, és az identitás sokarcú megnyilvánulását tárja fel. A szerepjátszó önarckép, amelyen a jellegzetes attribútumokkal megjelenő alkotó valamilyen szimbolikus szerepkörrel azonosul, az egyik legerőteljesebb hagyományokkal rendelkező képtípus e tárgykörben. Emellett a szentendrei festőművészek n Hann Ferenc: A szerkesztő előszava, in Chikán Bálint, é.n., i.m.: 10. 13 Hann Ferenc bevezetője, in: Önarcképek, Chikán Bálint Gyűjtemény, Bp., 2000,14. 14 Nagy B. István, Chikán Bálint portrégyüjtemény, in. Chikán Bálint, é.n., i.m.: 381. 15 Genius Loci, Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon. Kiállítás 16 Kiss Joakim Margit bevezetője, in: Genius loci, 1996-1997, i.m. 3. kedvelt kompozíciós megoldása a művész kapcsolatait megjelenítő kettősportré is. Az úgynevezett barátságképek mellett - amelyeken az alkotó művész kollégájával együtt szerepel -, a festő és a múzsa képtípusának jellegzetes variánsa az alkotót élettársával, feleségével együtt ábrázoló kompozíció. A „kettesben" vagy a „ketten" szituációt bővítik csoporttá azok a festmények, ahol a művész egy nagyobb festőtársaság körében látható. A festő és modell képtípusa bizonyos szempontból a kettősportré sajátos változatának is tekinthető. A műtermi szituációban vagy természeti környezetben a festői munka attribútumaival: ecsettel, palettával, festőállvánnyal együtt a modell társaságában ábrázolt művész - mint valamiféle ars poeticaként értelmezhető képtípus, a festői hivatás teljes kelléktárát felvonultatja. Az önképmás elkészülésének a munkaeszközökön kívüli legfontosabb tárgyi eszköze a tükör, aminek segítségével a művész szembesülhet önmagával. A kiállításon bemutatott alkotások között érdekes kompozíciós változatot képviselnek azok a művek, amelyekben a művész nyomatékot adva az önreflexiónak a tükörben tükröződő önarcképét festi meg. Ehhez kapcsolódóan külön figyelmet érdemelnek azok a művek, amelyeken az önportré - „kép a képben" vagy „szobor a képben" motívumként - kész műalkotásként, azaz festményként vagy szoborként kerül bemutatásra csendélet vagy enteriőr keretében, vagy az önarckép hátterében szerepel valamilyen más műalkotás. A művészt ablak előtt ábrázoló enteriőrkép a külső és belső tér, a külső és belső világ konfrontációjában szimbolikusan értelmezhető határhelyzet megjelenítésére is lehetőséget ad. A kiállítás legváltozatosabb kompozíciói a szimbolikus önportrék, melyeknek tematikája rendkívül gazdag a szentendrei művészet körében. A festői attribútumok jelképiségétől a keresztény ikonográfiái témákon át a maszkkal vagy egyenesen maszkként szereplő önportrékig ível e művek különleges sorozata. A szimbolikus önképmások legsajátosabb típusai azok az alkotások, amelyeken önarcképeket kísérő angyali társak, álombeli lények a földi és a transzcendentális szféra kapcsolatára utalva a művész számára megnyíló, evilági és túlvilági relációkba engednek betekintést. A kiállított művek rendszerezésében mutatkozó műfaji, tematikus és motívumbeli sokszólamúság érzékeltetésére a mütárgyjegyzékben az önarckép és kettősportré jellemző típusainak bemutatása mellett a művész alkotói szerepköre és kapcsolatai kerülnek kiemelésre. Azokat az önképmásokat, amikre szintén tematikai és motívumbeli sokszólamúság jellemző, jelen feldolgozásban csak a lehető legfontosabb témakörben tudjuk szerepeltetni, de folyamatban van egy olyan feldolgozás is, melynek rendszerében kifejezhetővé válik az összes jellemző tematikus csoport között felfedezhető összefüggés. A katalógusban a teljes feldolgozás helyett csak résztanulmányok szerepelnek, bizonyos témák kutatása ugyanis még folyamatban van. Remélhetően jelen katalógus csak a kezdet, és alapját képezheti egy leendő részletesebb feldolgozásnak. Szentendrei Képtárban, 1996.11. 21.-1997.01. 19., kat.szerk.: Kiss Joakim Margit б