Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)
Schenk Lea: Bevezető
SCHENK Lea BEVEZETŐ „Ha elkészülne а XX. századi festészet ikonográfiái kézikönyve, az önarckép műfaja jelentős helyet kapna benne. A szigorúan nonfiguratív irányzatokat kivéve, minden irányzat képviselői a legnagyobb öntudattal festik meg önarcképüket s önmagukat „a festő" hivatásának megtestesítőjévé emelik"- állapította meg Szabó Júlia Derkovits Gyula önképmásait elemző írásában. 1 A Szentendréhez kötődő művészeknél hasonlóképpen jelentős szerepe van az önportré önfeltáró és lélekelemző műfajának. A rendkívüli változatosságot mutató önábrázolások között a festői hivatást reprezentáló önarcképek típusa képviseli az egyik legjellegzetesebb vonulatot, de a kevésbé szigorúan felfogott nonfiguratív irányzatban is történt kísérlet önportré létrehozására. Vajda Lajos változatos ikonográfiái típusokat képviselő önképmásai között Absztrakt önarckép is létezik. 2 A szentendrei művészetről és művészekről publikált irodalomban a szentendrei festészet műfaji sajátosságainak vizsgálatán belül az önarcképek és művészportrék külön témaként nem képezték még alapvető kutatás tárgyát. Műfaji vonatkozásban eddig a tájkép és a városkép sajátosságainak feltárására esett a hangsúly, e kutatások keretében azonban történtek utalások a szentendrei művészek önábrázolásainak bizonyos típusaira és sajátosságaira is. Haulisch Lenke a szentendrei festészetről 1977-ben publikált könyvében az 1930-tól létrejött alkotásokat vizsgálva annak ellenére, hogy műfaji szempontból elsősorban a szentendrei természeti és építészeti miliőt megjelenítő alkotások specifikumait tárta fel, 3 a szimbolikus önképmások néhány típusára is kitekint. Szimbolikus jelentés hordozójaként a szentendrei témavilágból számára elsősorban „a ház és a fa motívuma érdekes", 4 s ez témánk szempontjából is jelentős. A fa motívumának megszemélyesített ábrázolását vizsgálva ugyanis nemcsak arra mutat rá, hogy a „szentendreiek faábrázolásai éppen úgy személyes jellegűek, mint házábrázolásaik" 5 hanem arra is utal, hogy a „ház és a fa téma mögött (...) önarckép rejlik, 6 sőt bizonyos esetekben „maszkká alakulnak e motívumok". 7 Sajnos konkrét példákat nem hoz, de rendkívül fontos észrevétele az, hogy a természeti szférához valamint az architektonikus miliőhöz kapcsolódó szimbolikus alkotásokban perszonifikációs és identifikációs vonatkozások nyilvánulnak meg. Kiss Joakim Margit szintén egy másik képzőművészeti műfaj vizsgálatának keretében tekint ki szentendrei művészek bizonyos típusú önportréira. 8 A tájkép műfaji sajátosságait elemezve a szentendrei festészet 1926-35 közötti időszakában a tájháttérrel festett önképmások esetében Jeges Ernő, Rozgonyi László és Paizs Goebel Jenő önportréinál a háttérbeli táj stiláris forrásaira mutat rá és csoport-arcképként Jeges Ernő Pohárköszöntőjét tárgyalja. 9 Turai Hedvig egy későbbi, pontosabb tipológia alapjául szánt tanulmányában Anna Margit 1930-1944 közötti önábrázolásainak vizsgálatához választott a stiláris megközelítés helyett számára célszerűbbnek látszó tartalmi, tematikai, ikonográfiái szempontokat, amelyek alapján az általa feltárt önarckép-csoportok és típusok „új megvilágításba helyezik nemcsak a jelzett korszakot, hanem az egész életművet." 10 Azon képtípusok közül - melyek Anna Margit művészetének vizsgált időszakára jellemzőek - az ecsetet tartó önportré, a csendéleten belüli „kép a képben" motívumként mutatkozó önképmás, valamint a maszkos önarckép a Szentendréhez kötődő - a városban bizonyos ideig alkotó vagy életművét itt létrehozó - művészek többségénél is jelentős szerephez jut. Meg kell még emlékeznünk Chikán Bálint „Önarcképek" gyűjteményéről, 11 melyben témánk szempontjából fontos szentendrei ' Szabó Júlia: Derkovits Gyula önarcképei, MNG Közleményei, 1965, V. 125. 2 Vajda Lajos: Absztrakt önarckép, 1937, p., szén, 400x310 mm, j. п., SzFM Itsz.: 83.43., közölve: Vajda Lajos Múzeum, Szentendre, 1986, kat. bev.: M. Várhelyi Vanda, 52. kép 3 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig, Bp., 1977, 67. Haulisch Lenke a szentendrei művészetre jellemző tájképi vonulaton belül a dombvidék és a kert, a városképi tematikában pedig az utcakép kivágatait elemezve mutatott rá a szűk kivágatú kompozíciók sajátosságainak és az egyetlen motívumra (ház, domb, fa) szűkítő képépítésnek szemléleti kapcsolatára. 4 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 77. 5 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 78. 6 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 79. 7 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 79. 8 Kiss Joakim Margit: A tájkép a szentendrei festészetben 1926-35 között, in: A szentendrei művészet 1926-35 között, Szentendrei Múzeumi Füzetek 2., Szentendre, 1997,36. 9 Kiss Joakim Margit, 1997, i. m. 36. ,0 Turai Hedvig: Az önarckép Anna Margit korai munkáiban (1930-1944), Művészettörténeti Értesítő, 1996.1-2,89. " Az Önarcképek című Chikán Bálint Gyűjtemény „Hatvanban, a Városi Könyvtár és Közösségi Házban tekinthető meg, állandó kiállítás keretében (Chikán Bálint Galéria)", in: Hann Ferenc: A szerkesztő előszava; Chikán Bálint: Pókerparti Aphroditéval, Válogatott művészeti írások, Arcus Kiadó, Vác, é. п., 10. 5
