Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)
Schenk Lea: „Kép a képben” – XX. századi önarcképek és kettős portrék a Szentendréhez kötődő festészetben
az Aukció két szemüveges szereplőjénél 34 és a Végzés című festményének 35 kettős arcképénél alkalmazza a profil és frontális nézet egymással szembehelyezett hasonló megoldását. Paizs Goebel Jenőt Önarckép tükörben (1940, kat sz. 17.) című nagyméretű festményén egész alakos álló önképmásban foglalkoztatja a töredékes premier plan alkalmazása. Nála egészen különösen érvényesül a tükör keretének formát levágó alkalmazása, ugyanis a keskeny fali tükörbe szinte belepréseli nyúlánk alakját, és az arc homloktól felfelé már nem látható az egyébként két irányban is lezáratlan tükör keretezett síkjában. A keret vagy a szegély formát lemetsző alkalmazásával nagy mértékben manipulálni lehet a képmezőben lévő formát abból a szempontból, hogy a művész engedi-e a motívum teljes kibontakozását vagy csak egy részét láttatja. Matisse-t például „a mű szegélye (...) állandóan foglalkoztatta". 36 A Tánc című képéről, „ahol a szegély levágja a figurákat" például így nyilatkozott: a Tánc című kompozíciónak „a fele a képen kívül van (...). Átnyújtok egy töredéket és a ritmussal bevonom a nézőt, hogy kövesse a látott részlet mozgását. 37 A Szentendréhez kötődő művészek elemzett képeinél a lemetszett arcok tulajdonképpen a kereten kívül, a határtalan kiterjedés lehetőségét imitálva, a virtuális térben folytatódnak tovább. Ez a valós megjelenéssel szemben azonban csak virtuális játék. A lényeg Matisse megfogalmazásában az, hogy a művész ilyenkor tényleg egy-egy töredéket, egy fragmentumot nyújt át a szemlélőnek. A véletlenszerűnek feltüntetett, esetlegesnek láttatott tükörbeli premier plán kivágatok tartalmilag egy fragmentálissá vált világ hírnökei, formailag viszont a tükörképszerűség festői ábrázolhatóságával függ össze a lemetszett formák jelensége. A visszatükröződés képi megoldása ugyanis mindig „sajátos festői feladatot" 38 jelent, és összefüggésben van a valós létezőnek és illuzionisztikus tükörképének, valamint a kép megkomponáltságának és az optikai tükörkép esetlegességének sajátos viszonyával. Pirk János Önarckép törött tükörben (I960, kat. sz. 19.) című festményén nemcsak saját képmása, hanem az arcot tükröző tükör is fragmentumként jelenik meg, az önvizsgálat eszköze ugyanis eleve törött állapotban van letámasztva az asztalon. A véletlenszerűnek ható íves törésben, a csorbult tükörben a tükörkép is csorbul. Pirk ezen a képén így mind a tükör, mind a benne tükröződő arc töredékként jelenik meg tárgyak közé komponáltam A paletta és a kis üvegpohárba állított virágos ágak között eltörpülő törött tükörben bújik meg az az önportré, ami a művész egyik legfájdalmasabb önazonosulása. A tükör törött tárgyként való megjelenésével nemcsak a művészlét, hanem a lét törékenységére is figyelmeztet. A természeti szépséget képviselő virágzó ágak kontrasztjában a törött tükör nemcsak fragmentum, a benne látható önarckép nemcsak töredék, hanem az elidegenedetté vált valóság látlelete is. Pirk e különös önportréján ugyanakkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy egy törött tükör is alkalmas az önmegfigyelésre, még e töredékben is ábrázolható önarckép, és éppen ezáltal válhat olyan szimbolikus tárgyi motívummá, melyen keresztül a művész a lélek titkainak fájdalmas területeit tárhatja fel. Igaz, hogy csorbult a tükör széle, igaz, hogy önmaga arca sem tud kibontakozni benne, de a művész még így is, még ebben az elidegenedett helyzetben is keresi önmaga helyét a világban. Keresi Pirk, Kmetty, Ámos, Paizs Goebel, Korniss, Gadányi és mindazok a művészek, akik tükör előtt vallatják önmagukat és világukat. Nem tehetnek mást. Tárgyak elidegenítő látlelet-halmazában, a művész személyiségét is fojtogató uralmában, törött tükrök, csorbult és csorbított művészsorsok szorításában is szembenéznek önmagukkal, és még ebben a helyzetben is észre tudják venni egy törött tükör mellett megjelenő virágzó ág szépségét vagy egy kristálypalack éteri tisztaságát. A csendéleti motívumnak alárendelt önarckép képtípusában az elidegenedés olyan kifejezése válik lehetővé, ami mögött „az egész kohézióját elvesztő világkép töredékessége" 39 húzódik meg. A „valóság töredékének (...) abszolút értékét", 40 Cezanne fedezte fel, s ő volt az - Pierre Francastel meglátása szerint -, aki „a plasztikai struktúra fogalmát az egész területéről áthelyezte a részletére". 41 Cezanne után Degas és generációjának korábbi ábrázolási konvenciókat elsöprő élménye a világ olyan közeli és töredékes szemlélete, amelynek során „a művész felfedezi az autonóm részletet", 42 majd a térábrázolásnak azt a változását, amely alapján ezentúl „elfogadják annak lehetőségét, hogy a teret egy részlet ábrázolásából kiindulva érzékeltessék". 43 A „differenciált tértöredékek kombinált alkalmazásához" az út a japán művészet megismerésén keresztül vezetett: 44 ugyanis miután „1856-ban Félix Bracquemond porcelánok csomagolópapírjai között Hokuszai néhány metszetére bukkan (...) az impresszionistákat lázba hozza a japán művészet." 45 Számukra „a japán művészet nem egyszerűen divat vagy egzotikus érdekesség. Óriási felfedezés, amely forradalmasítja vagy igazolja új formanyelveiket: az egy enyészpontos reneszánsz 34 Derkovits Gyula: Aukció, o., v., 57x61, J.f.b.: Derkovits Gy., mgt., közölve: Korner Éva: Derkovits Gyula, Bp., 1968, 258. kép 35 Derkovits Gyula: Végzés, temp., v., 61x51 cm, MNG Ltsz.: 57.48.T, közölve: Korner Éva: Derkovits Gyula, Bp., 1968, 261. kép 36 Jean-Claude Lebensztejn: A keretből kiindulva, in: Változó művészetfogalom, Kortárs frankofon művészetelmélet, Bp., 2001,189. 37 Jean-Claude Lebensztejn, 2001, i.m., 189. 38 Németh Lajos: Derkovits Gyula: „Három nemzedék", in: Minerva baglya, Bp., 1973, 160. 39 Németh Lajos: A művészet sorsfordulója, Bp,, 1970, 97. 40 Pierre Francastel: Művészet és társadalom, Bp., 1972, 475. 41 Pierre Francastel, i.m., 1972,475 42 Pierre Francastel, i.m., 1972, 465. 43 Pierre Francastel, i.m., 1972, 465. 44 Pierre Francastel, i.m., 1972, 464-465. 45 Egyetemes művészettörténet, (Szerk.: Rossana Bossaglia,...) Bp., 1999, 484. 16
