Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)
Verba Andrea: Csoportkép Szentendrével (Változó nézőpontok – állandó értékek a szentendrei művészet megítélésében) 1947–1972
profán ikonosztáz. Cikke nem minden szarkazmus nélkül való, ugyanakkor elgondolkodtató körkép a szentendrei helyzetről. „Szentendre nyolcadik temploma... a lelkiismeret és a tehetség képzeletbeli épülete, amelyben most imák folynak azért, hogy ez az intézményesített és dotált Szentendre ne csak szép múzeum legyen, hanem élő folytonosság, a születő és megújuló művészi munka otthona is. Nincs könnyű dolguk az imáknak, hiszen az elmúlt évtizedekben oly sokféle művészet gyűlt itt össze, s vált múzeummá, vagy keresett megújulást. A napjainkban megnyílt szentendrei tárlat, azt hiszem, jól illusztrálja a helyzetet, s kissé fordulópont is: most jön a megújulás, vagy ha nem: a végleges mumifikálódás.... A topográfiai és szellemi illetőségű festők két csoportját lehetetlen volna szétválasztani, mindkettő Szentendrétjelenti, de szigorúbban kéne meghúznia határt a kvalitást illetően!... A kiállítás a valamennyi értelemben vett szentendrei festőket sorakoztatta fel most - helyesen." 9 * Az, hogy 1969 október hó 4-én ünnepélyes keretek között átadták a Kálvária úti Új Művésztelep újonnan épült 12 műteremlakását 95 , jelentősen megváltoztatta a szentendrei művésztársadalom összetételét. 96 A változás hamarosan a Ferenczy Múzeum gyűjteményezésében is éreztette hatását. 1970. januárjában az Új szerzemények '69 című kiállítást Ikvai Nándor a következő szavakkal nyitotta meg: „A múzeum történetében talán a legjelentősebb kiállítás megnyitására kerül sor. A törekvés - a szentendrei festészet javát együtt látni - évtizedes hiányt pótol... Ezen a helyen kell megemlítenünk, hogy rendelkezésünkre áll a megfelelő öszszeg a Ferenczy család anyagát bemutató új kiállítás anyagának megszerzésére is... 1969 évi vásárlásainknál már az új állandó kiállításhoz gyűjtöttünk anyagot. Elsősorban olyan festők műveit kerestük, amelyek eddig még egyáltalán, vagy csak igen kis számban szerepeltek múzeumunk törzsanyagában. Igy például első darabjai a múzeumnak az itt látható Vajda Lajos művek, Czóbel Béla festményei, Ámos Imre, Bálint Endre képei, Barcsay Jenőtől és Paizs Goebel Jenőtől is mindezideig csak egy-egy festménynek voltunk birtokában. Külön szeretném felhívni a figyelmüket Ferenczy Károly Bimbi című festményére, mint a Ferenczy Múzeum első Ferenczy Károly képére, amely az új épületben helyet kapó Ferenczy terem alapító műve. Elképzeléseink szerint gyűjteményünkben az újabb szentendrei generáció is helyet kap - ebből a szempontból különösen érdekes Dei m Pál Feljegyzések a kolostorból с nyolc darabos sorozata, Csíkszentmihályi Róbert ka pu terve a Pest Megyei Tanács VB. épületéhez, Asszonyi Tamás, Csíkszentmihályi Róbert, Ligeti Erika Pest megyéért érem pályázati művei. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a jelen kiállítás egésze semmiképp sem a végleges előképe, s nem is tükrözhet semmilyen művészettörténeti értékrendet. Alaptényező ugyanis, hogy a vásárlás és az ajándékozás jellegéből kifolyólag néhány jelentős szentendrei festő - kiknek műveit nagyobb számban őrizzük gyűjteményünkben - egyáltalán nem, vagy csak egyegy képpel szerepelhet tárlatunkon. Tekintsék tehát e kiállítást a Múzeum házi bemutatójának, mely ízelítőt ad csak az 1972 (?)-ben megnyíló szentendrei festők állandó kiállításáról." 37 Az időszaki kiállítás ugyan megnyílt, de a szentendrei művészetet bemutató állandó kiállítás koncepciója, helyszíne az időközben elképzelt számos tervváltozat ellenére mind a mai napig nyitott kérdés maradt. Az 1972-es esztendő mégis jelentős változásokat hozott a szentendrei művészeti életben. Ebben az évben avatták fel a felújított régi művésztelep 12 műtermes lakását és a Művésztelepi Galériát, 98 ahol az új kiállítóhely első tárlataként Tóth Antal a Régi Művésztelep emlékkiállítását rendezte meg. A kiállítás régi dokumentumfotókkal kísért katalógusában a tárlat rendezője épp a Régi Művésztelep sokszor megörökített, de a felújítás révén megsemmisített, öreg épületei kapcsán „veti fel a telepen született szellemi értékek, 85 művek, életművek hontalanságának évek óta megoldatlan problémáját", vagyis az állandó kiállítás elodázhatatlan szükségességét. 99 Ugyanakkor „1972. szeptember 8-án nyílt meg a felújított Ferenczy Múzeum új szárnya 8,5 millió forintos költséggel. Ekkor költözött ide a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága."^ 00 Ezzel egy időben „a múzeum nevét Ferenczy Múzeumra változtatta, mivel az új állandó kiállításban az öttagú neves művészcsalád mindegyike helyet kapott műveivel.™ Az új beruházások tényét azonban a város és lakossága nem fogadta egyértelmű lelkesedéssel. Jól illusztrálják ezt az 1972. szeptember 28-i tanácsülés jegyzőkönyvében rögzített hozzászólások: „Igen sok kulturális, művészeti jellegű létesítmény épül a városban, igen sok támogatást kapnak a művészek, ugyanakkor háttérbe szorul a város lakosságának más területen jelentkező jogos igénye..." 102 Mindez valóban egy új, sok tekintetben intézményesülő korszak határát jelzi. Azonban nyilvánvaló tény, hogy a kiépülő intézményrendszer az adott formában korántsem tudott megfelelni a várakozásoknak, s nem könnyítette helyzetét, hogy a következő időszakban a szentendrei művészetet bemutató állandó kiállítás kérdésén túl számos új, megoldásra váró problémával kellett szembesülnie. Jegyzetek: 1 Részlet az 1947 áprilisa és szeptembere között négy hónapot Magyarországon töltő Corneille (sz.: Liege, 1922. júl. 4.), a későbbi COBRA festőcsoport tagjának Szentendrén 1947. június 13-án kelt leveléből. Corneille, С. Küssel: A magyar kaland, 1947, Galerie Elisabeth den Bieman de Haas, Amsterdam, 2002., 71. p. 2 Nemrégiben Schleininger Tamás jóvoltából előkerültek a Szentendrei Festők Társaságának jegyzőkönyvei, melyeknek feldolgozása folyamatban van. A Pest Megyei Levéltár Váci osztályán őrzött iratanyagot először Horváth M. Ferenc: A Szentendrei Festők Társasága
