Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

AVAKUMOVICS AVAKUM Szentendre, 1774. ? — Szentendre, 1811. május 9. Avakumovics Avakum költő és zeneművész neve a Matica Srpska kiadásában megjelent szerb nyelvű lexikonon kívül

1 nem szerepel az irodalmi és zenei szakkönyvekben, alkotásait sem ismerjük. Kortársai viszont nagy lelkesedéssel írtak róla. Fennmaradt például Gottlieb Hiller (177'8—1826) német költő Avakumovics hangszeréről írt verse: „Nem halandó ember kebléből eredtél. Nem, istenihlet által teremtettél Te, még sohasem hallatott flótaszellem! Életemért téged bízvást megváltnálak, Csakhogy végem felé még egyszer hallnálak" (Avakumovics Avakum harántsípjának géniuszához; részlet) A verset Vitkovics Mihály (1778-1829) lefordította magyarra és a német eredetivel együtt kinyomtatta Avakumovics halálakor.

2 Vitkovics Mihálynak köszönhetjük, hogy Avakumovics Avakum neve fennmaradt az utókor számára. Tőle származik a legrészletesebb leírás erről a különös sorsú, különös egyéniségű művészről. Kazinczy Ferencnek írta Széphalomra 1811 májusában: ,,Kézirati gyűjteményedet hogy én is szaporíthassam, itten küldöm Hillernek kéziratát annak fordításával nyomtatásban. Engedd, hogy Avakumovicsról, kit Hiller verssel tisztelt meg, egy-két sort írjak. Avakumovics Avakum kapitány Szentendrén született, a mostan élő aradi és temesvári két püspökeinknek testvérétől való gyermek. Kis korától papnak nevelték, de ő kis korától a kardhoz szitt. Tizenhat esztendős volt, midőn a granitzerek közé állott. A flótát tizenkét esztendős korában derekasan fújta. Ez a neme a muzsikának fő passiójává vált. Annyira is ment benne, hogy a francia háborúkban Német-, sőt Olaszországban is köztapsot nyert. Nápolyban egy angol milord tízezer esztendei fizetéssel ez előtt tizenkét esztendővel Angliába hitta, azt vetvén hozzá, hogy az anglusoknak kedvébe esni nagy dísz és szerencse. Avakumovics megköszönte a hívást, és azt vetette hozzá: csak hazámért tudom forgatni kardomat, csak hazámban tudom legszebben fújni flótámat. — Avakumovicsot sokfelé hittak, édesítgették, de hazájától el nem vonhatták. Végre is 1810-ben tizenegy katonai sebei miatt a katonai életről kénteleníttetvén lemondani, odahagyta a nagy városokat, és születéshelyére ment lakni. Ottan távol a nagy zajtól flótájában és poetisatióban lelte gyönyörűségét. Egy új muzsicis instrumentumot talált fel, és azt Avacumicának nevezték. Az instrumentum cythara forma billegte tőkkel megrakva. Elragadtatással hallgattam őtet ezen játszani s mellette énekelni. Mégis ezt a hazánkfia feltalált instrumentumot kevesen esmérik hazánkban. Verseket is írt német és rác nyelven. De poesisa igen távol járt flóta szellemétől. Martiusba' e folyó esztendőben major rangot nyert, mi9