Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 3. Vincenzo Foppa hatása

2. Vincenzo Foppa: Szent Jeromos Bergamo, Accademia Carrara Vincenzo Foppa: Saint Jerome Accademia Carrara, Bergamo Vincenzo Foppa: Giovanni Francesco Brivio portréja Milánó, Museo Földi Fezzoli Vincenzo Foppa: Portrait of Giovanni Francesco Brivio Museo Poldi Pezzpli, Milan 4. Vincenzo Foppa: Az olvasó gyermek Cicero London, Wallace-gyűjtemény Vincenzo Foppa: The Young Cicero Reading Wallace Collection, London en fehér ruházatát, ezáltal kiemelve naptól barnított arcát. Ezek olyan megoldások, melyek nehezen képzelhetők el a fényárnyék-hatásra és a fény terjedésére vonatkozó gondolatok ismerete nélkül, amelyeket éppen Leonardo vetett fel, és amelyek főként az ő Milánóba érkezte után terjedtek el a környéken. Egy másik, szintén az Accademia Carrarában őrzött mű is feltehetően Foppa nevéhez köthető. A festményen egy nemesúr kissé merev eleganciával, profilból ábrázolt mellképe látható. A képet eddig a Gentile Bellini környezetében működő venetói iskolának tulajdonították, de a vászonra festett portré sokkal inkább Vincenzo Foppa egy elveszett eredeti festményétől készült régi másolat lehet (Kat. sz. 11.), ahogy azt a bresciai festőtől fennmaradt néhány ismert arckép analógiája sugallja (3. kép). Ezeken is éppoly következetes és kevéssé idealizáló ábrázolás figyelhető meg, mint itt. A művész aprólékosan elemzi és kidolgozza a száraz arcbőr ráncait, a fejfedő alól kilátszó frizurát, vagy éppen a kemény és figyelmes tekintetet. Természetesen nem egyedül Foppa érdeme, hogy az új klasszicizáló nyelv lombard területen is elterjedt, de biztos, hogy e folyamathoz döntően hozzájárult. Ez többek között annak köszönhető, hogy noha kapott néhány jelentős megbízást Milánóban, mégsem lett soha a Sforzák udvari festője, hanem továbbra is különböző, olykor kisebb jelentőségű helyszíneken dolgozott, majd visszatért szülővárosába, Bresciába, hogy ott töltse hosszú öregkorát. Minden bizonnyal az ő hatására vezethető vissza a humanizmus eszméinek elterjedése a lombardiai festészetben, főképp a Bresciához közel eső területeken, például északon Valcamonica, vagy délen Cremona környékén, és Bergamciban is. E kontextus jó néhány, részben tisztázatlan kérdést vet fel, hiszen nem mindig egyszerű feladat az egyes művészek személyének elkülönítése, mivel tevékenységük helyi szinten igen szorosan összekapcsolódott, és így vagy úgy, de ugyanazon előképeket követték. Ez jellemző az Accademia Carrarában őrzött, e területről szánnazó művekre is, melyeknek attribúciója sokszor problematikus, és többféle hipotézist tesz lehetővé. Ilyen például a Padovai Szent Antalt ábrázoló kisméretű táblakép (Kat. sz. 12.) karcsú, törékeny figurája, amely bizonyos tekintetben még az udvari gótika kifinomult eleganciájának hatását mutatja. Ugyanakkor a szent alakját meglepően egységes, szilárdan formált és antikizáló motívumokkal díszített architektonikus keretbe helyezi a művész. A mű attribúciója vitatott. Kézenfekvőnek tűnt, hogy egy Bresciában tanult festő, Giovan Pietro da Cemmo művei közé soroljuk, aki Valcamonicában tevékenykedett a quattrocento utolsó negyedében. Lehetséges azonban, hogy egy másik művész a hiányos életrajzi adatokkal rendelkező Paolo da Caylina műve. A források alapján annyit tudunk tola, hogy Foppa sógora volt, akivel Paviában vállalt néhány közös munkát 1458-ban, de utána önállóan dolgozott, főleg Brescia kör-