Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Az egy fából faragott hagyományos vízen járó eszközt, a csónakot a 19. században felváltotta a deszkából, bordázatra készült ladik. A Duna felső szakaszán az. osztrák típusú ladik terjedt el, amit helyi hajóácsok készítettek. Ok készítették az áruszállításra szolgáló, különböző nagvságú fahajókat. A hajótest tölgy- és fenyődeszkából varrással készült. Az illesztést mohával tömték be, erre takaróléc került, amit cszkápák, rombusz alakú vaslemez szögek szorítottak le. A naio o Idalát k átránnval kenték be. A vízi sportok fellendülésével megnőtt az igény a jó minőségű sporthajók iránt. A váci Regatta- és csónakgvárat 1904-ben alapította Herczog László. Angol mérnököktől tanulta mesterségét. Regatta-csónakokat és evezőket gyártott, évente 40—50 darabot. Elsősorban hazai piacra termelt. A 6—7 munkást foglalkoztató gyár állami támogatást élvezett. Az. államtól kapott modern hajóépítő gépek ellentételezéseként évente 10 tanulót kellett a mesternek kiképeznie. A Herczog dinasztia - a gyáralapító munkáját ha, majd unokája folytatta - gyárából kikerült hajók országszerte híresek voltak. A Váci Napló 1947- május 10.-1 száma szerint Fehér Károly Vác első képesített csónakmestere 1923-ban Herczog Lászlónál, az első magyar csónaképítőnél kezdte a tanulást. 1936-ban nyitotta meg a környék első csónakházát. 1836-ban kezdte meg működését, — Széchenyi kezdeményezésére - az Óbudai Hajógyár elődje, a Duna Gőzhajózási Társaságnak az. Óbudai szigeten létesített téli kikötője és hajógyártó, illetve javító műhelye. Az első csavargőzös már 1854-ben elkészült Óbudán.