Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Miután a krími háborút követő 1856-évi párizsi békeszerződés XV. cikkelve kimondta a Duna szabad hajózhatóságát, az 1858-ban életbe lépett dunahajózási egyezmény pedig eltörölte a DDSG monopóliumát elhárult az akadálya a magvar hajóépítés kibontakozásának. Hartmann Józsel hajóépítő 1864-ben egy közvetlenül a rakpart mellett bérbevett kovácsműhelyben kezdte meg hajógyártást. Hartmann hajógyárában épült a „Hableány", gróf Széchenyi Ödön gőzjachtja is, amellyel l867-bcn Pesttől Európa belső vízi útjain végighajózva jutott el Párizsba, a világkiállításra. A világkiállításon a bíráló bizottság aranyéremmel díjazta a gőzjachtot. Az első világháború előtt a magyarországi hajóépítés nemzetközi színvonalon dolgozott, s exportra is termelt. A két világháború között csökkent a hajóépítő gyárak termelése, s csak a '30-as évek második felétől mutatható némi fellendülés. A második világháborút követően a magyar hajógyártó kapacitás nagy részét a szovjet jóvátételi igények kielégítése kötötte le. A két budapesti hajógyár profilját elkülönítették. Míg Óbudán folyami vontatókat és folyami személyhajókat gyártottak, addig Angyalföldön tengeri áruszállítók, úszó- és portáldaruk, valamint tengeri kikötői vontatóhajók készü ltek. 1955- január I-én, miután a Szovjetunió megszüntette érdekeltségeit a (veszteséges) magyar hajózásban, létrejött a MAHART. A háborúban súlyos károkat szenvedett hajópark korszerűsítésének az I950-es évek második felében rögtön nekiláttak. Ebben különösen nagy szerep jutott a váci Dunai Hajógyárnak, mely többek között a 301/1. számú, Ikarus buszokra hasonlító formájú, alumíniumtestű vízibuszok gyártásával írta be magát a magyar hajózás történetébe. A Balatonon és a Dunán egyaránt használható, exportra is gyártott hajókat hamar megkedvelték a kirándulók. A vízibuszok Budapestről — Vácon, vagy Szentendrén át — Visegrádra és Esztergomba szállították az utasokat. Az 1960-as évek közepétől nyári hétvégéken, amikor nagyobb volt a forgalom, a 600 személyes Rákóczi, Táncsics, vagy Hunyadi kötött ki a váci hajóállomáson. A kedves, ormótlan vízibuszokat az 1970-cs évek végén kezdték felváltani az akkor modernnek számító Moszkva típusú, szovjet gyártmányú motoros hajók. (FK — SZTJ)