Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

védőszentjük, Nepomuki Szent János ünnepét is mindig megtartották - annak ellenére, hogy legtöbbjük református volt. Nepomuki Szent János névnapjának előestéjén a többi „vizes mesterrel (hajóssal, halásszal) együtt vízre szálltak. A vízimalmok csillag alakú gvertvás díszkivilágítást kaptak, sötétedés után pedig a molnárok és hajósok lampionokkal kivilágított ladikokon lecsorogtak a Bukiszigettől a révig, ahol ott tolongott a város lakossága, hogv élvezze a „Jánoseresztés" látványát. A molnárok másik jeles ünnepe az újbúza előtti júniusi molnárbál volt, cigányzenével, tánccal, dunai halászlével és túrós-töpörtvűs molnárcsuszával. A vízimalmok fénykorának a 19. század végén a hengermalmok létrehozása vetett véget (a váci Hengermalom Rt. 1889-ben alakult:. A finomabb lisztet őrlő, egész évben működő hengermalom miatt egyre több vízimolnár adta fel a versenyt. Néhányan korszerűsítették a vízimalmuk őrlőszerkezetét, de a két világháború közötti évekre már csak 9, majd 3, az 19-fO-es évekre 1 vízimalom maradt a váci Duna-szakaszon. Az. utolsó működő malom Hever Istváné volt. A malmokból az utókorra alig maradt néhány lotó. Tárgyi emlék még annyi sem. Az utolsó malmok közül néhányat eladtak Bulgáriába, Csereklye Bálint malmát egv tavaszi jégzajlás pusztította el, Hever István Dömösre bérbe adott malma egy viharban elszabadult a láncról, nekiütközött a hajóállomásnak és npitvára tört. (CSA)