Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák

5. Szablya - Fringia típus XVIII. század Leltári szám: 67. 6. 1-2. A Jegyver teljes hossza: 870 mm A penge hossza: 745 mm, szélessége: 27,7 mm Ajokél szélessége: 29,9 mm Az ív hossza: 44 mm A közepesen ívelt penge fokélének hossza a penge teljes hosszának mintegy harmada. Mindkét oldalán széles vájat húzódik egészen a fegyver hegyéig. A hegy aszimmetrikusan, ívesen keskenyedik az él felől a fokéi felé. A fokéi nem szélesedik ki, de tekintve a penge igen kopott - sokszor fent - állapotát, lehet, hogy eredetileg kiszélesedett. A penge egészen a keresztvasig éles, pengető nincs. A penge mindkét oldalán vésett díszek figyelhetők meg. A keresztvashoz közel, egy hegyes rombuszokból kialakított nagy csillag után emberarcú hold, annak udvarában három kis csillag tekinthető meg. A hold után egymás mellett három egyszerű kis csillag, majd barokkos emberarcú nap. A nap után egymás mellett újra három kis csillag, majd újra egy hegyes rombuszokból kialakított nagy csillag látható. A díszítés az egész penge hosszának egyharmadát teszi ki. A szablya keresztvasa tüskés. Az aláhajló kézvédő pántos, amely kengyelszerűen a markolatkupakig ér. A fegyver foka felőli részén a keresztvas elkeskenyedik, majd egy négyszögletessé lapított gömböcskében végződik. A fegyver markolata fekete bőrrel borított fa. A sárgaréz díszítő szegecsek hiányoznak. A markolat gerinclemeze a keresztvassal azonos rézből készült, és a markolatkupak felé kiszélesedik. A markolatkupak lapos, „csapottan" végződik. A gerinclemez hosszában több „Y" formájú borda húzódik végig. A szablya hüvelye fából készült, és fekete bőrrel vonták be. A hüvely torkolatverete rézből készült, többszörösen áttört. A felső felkötőkarikát, amely mozgatható, egy anyacsavarszerű, hatszögű fül tartja. A keresztvas tüskéjének kiemelkedő peremű csúsztatóvájatot szereltek fel. A torkolatveretet, az alsó felkötőpántot (inkább lemezről beszélhetnénk, hiszen olyan széles), valamint a saruveretet vésett és domborított levélmotívumok és bordák díszítik. Az alsó felkötőpántot és a saruveretet is többször áttört minta ékesíti. A saruveretre külön egy réz koptatópántot is felerősítettek. A szablya pengéje kopott, sokat fenték. G IRODALOM: Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Budapest, 1988. 38-39. Kovács S. Tibor: A Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye. Szentendre, 1993. 94. TBMA 61-70.