Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák

6. Szablya - „Jurátus" XIX. század eleje Leltári szám: 67. 73. 1-2. A fegyver teljes hossza: 935 mm A penge hossza: 797 mm, szélessége: 24,5 mm Az erősen ívelt penge mindkét oldalán széles pengevájat van, amit vésett és tausírozott eljárással díszítették. A díszek fegyvertrófeákat (nyílköteg, pajzs, lándzsa, zászló, dob, trombita) és stilizált indás-leveles motívumokat ábrázolnak. Érdekes, hogy a bal oldali vájatban több, törökre utaló fegyver és turbánábrázolás is látható. A penge fokéle nem szélesedik ki, hegye az él felől aszimmetrikusan keskenyedik. A fegyver pengéjének foka apró levélmotívumokkal díszített. Mind alakja, mind díszítése alapján jellegzetes „jurátus" típus (lásd a jurátus szablya leírásánál). A fegyver keresztvasa öntött réz, középen kiszélesedő, tüskés. Az él felőli részen a keresztvas kissé a markolat felé, a penge fok felőli részén pedig a penge felé hajlik, és levélmintás, lapított, hosszúkás makk alakban végződik. A szablya markolata szintén öntött réz és teljes egészében indás-leveles motívumokkal díszített. Csuklószíj számára nincs lyuk. Az egész markolat jellegében a perzsa simsir-samsir (oroszlánfark) típusú szablyára emlékeztet. A fegyver hüvelye hat darabból áll, teljes egészében préselt és domborított sárgarézből készült. A hüvely, a széles felkötőpántok, valamint a saruveret egész felületét túlburjánzó indás-leveles-kacskaringós mintákkal díszítették. Az ovális és a felforrasztás helyén belül visszakunkorodó felkötőkarikák nem mozgathatóak. A koptató a saruveret végén keskeny, henger alakú. A rézhüvelyben keményfa betét van. IRODALOM: Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971. 84. Lugosi József-Temesváry Ferenc: Kardok. Budapest, 1988. 248-249. k. TBMA 65-70., 199-72.